Századok – 1977

Közlemények - Jeszenszky Géza: Jászi Oszkár és R. W. Seton-Watson levelezése az első világháború előtti években 749/IV

JÁSZI ÉS SETON-WATSON LEVELEZÉSE 751 Seton Watson levelezése első szakaszának publikálása azt a célt szolgálja, hogy Magyarországon és külföldön egyaránt világosabb kép alakuljon ki mindkettőjükről, tovább csökkenjen magatartásuk félreértésének, félremagyarázásának a lehetősége. A jelen bevezetés célja levelezésük hátterének bemutatása. * Viszonylag jól ismert, hogy R. W. Seton-Watson eredetileg meggyőződéses és szilárd híve volt a Habsburg-monarchia európai szükségességének,hitt missziójában és jövőjében,15 ugyanakkor pedig osztotta azt a „konvencionális csodálatot", amit az angol (és a skót, velszi, ír) nép többsége érzett Kossuth Lajos nemzete iránt.1

6

Amikor 1905 novemberében először érkezett meg Bécsbe, éppen tetőfokán volt a magyarországi politikai válság, a választásokon győztes ellenzéki koalíció és az uralkodó közti konfliktus. E vitában kezdetben Seton-Watson a magyar fél oldalán látta az igazságot,1

7

de 1906 májusjúniusban tett első magyarországi körútja (melynek során két hetet töltött az erdélyi szászok és románok körében) már megrendítette magyar szimpátiáit, majd az 1907 tavaszán a szlovákok között töltött hat hét, s a román és szlovák nemzetiségi képviselőkkel (A. Vlad, A. Vajda-Voevod és M. HodZa) Budapesten folytatott beszélgetései teljessé tették fordulatát. A jó anyagi viszonyai következtében független helyzetű, Oxfordban végzett történész állásfoglalása a 19. századi liberalizmus eszméire alapozott romantikus szabadságeszményéből, szigorú erkölcsi elveket valló protestáns hitéből és skót nemzeti öntudatából táplálkozott, ebből a látószögből nézve a magyarországi nemzetiségi politika elvei és gyakorlata visszataszítónak, leleplezést igénylőnek tűnt, a nemmagyar nemzetiségek (mindenek előtt a skót Felföld lakóira emlékeztető kis szlovák nép) helyzete pedig részvétet keltőnek és orvoslást követelőnek látszott. Seton-Watson újkeletű meggyőződését megerősítette az általános választójog nagy reményeket ébresztő ausztriai bevezetése is 1907-ben, s ebben az irányban befolyásolták ausztriai ismerősei is, akiknek köre Ferenc Ferndinánd „műhelyének" egyes tagjaitól a Redlich-típusú liberálisokon át egészen a szociáldemokrata Rennerig terjedt. és francia politikai írók és történészek, pl. R. W. Seton-Watson, akik a magyarok ellen fordultak, eredetileg az egyenlő jogokért emelték föl szavukat, de végül már csak az egyik oldal hibáit látták , s az egész kérdést a Jó és a Gonosz mitikus küzdelmévé egyszerűsítették le. Nem vették észre, hogy nacionalizmus állt szemben nacionalizmussal, s hogy a fiatalabb, mohóbb nacionalizmus saját előnyére használta ki az előregyártott kisebbségi sérelmeket, azzal a hideg számítással, hogy saját szent és önző nemzeti törekvéseit fogja végrehajtani." Várdy Béla: History of the Hungárián Nation. 1919-1968. AstorPark, Fia., 1969. 188. 15

Ennek részletes kifejtésére ld. Scotus Viator: The Future of Austria-Hungary and the Attitüde of the Great Powers. London, 1907. 1' Scotus Viator: Racial problems in Hungary. London, 1908. XI.; Hugh Seton-Watson: R. W. Seton-Watson and the Roumanians. Revue Roumaine d'Histoire. X: (1971), 25. - Ezúton is köszönetemet fejezem ki H. Seton-Watson professzornak, amiért rendelkezésemre bocsátotta atyja korai pályájának a fönti előadásnál teljesebb formában írott földolgozását. 1 7

1906. február 19-e, a magyarországi parlament törvénytelen föloszlatása után így írt: „Reméljük, hogy a nemzetek eme főnixe egyszer még diadalmasan fog fölemelkedni, minden akadályt leküzdve." The Scottish Review, 1906. márc. 12.