Századok – 1977

Közlemények - Tardy Lajos: Perzsia és a Nyugat Mohács előtt 728/IV

KÖZLEMÉNYEK Tardy Lajos: PERZSIA ÉS A NYUGAT MOHÁCS ELŐTT* Mohács bekövetkezése okainak kutatása során történetírásunk évszázadokon át jóformán kizárólag hazai tényezőket vett figyelembe és többé-kevésbbé ez jellemezte még a múlt évszázad és a századforduló nagyobb feldolgozásait is. Az utolsó félszáz esztendő történetírása — különösen a felszabadulás utáni — szakított ezzel a túlhaladott szemlélettel és Mohácsot, annak politikai és katonai előzményeit az akkori, egykorú európai viszonyokba és eseményekbe ágyazva vette vizsgálat alá. Úgy vélem azonban, hogy Mohács előzményeinek teljes — de legalább is ennél sokkal teljesebb — megvilágításához úgy és akkor jutunk el, ha tekintetünket — némi késéssel — ráirányítjuk a még ennél is szélesebb, átfogóbb összefüggésekre. Aló. századi oszmán birodalom terjeszkedése egyaránt irányult európai és ázsiai szomszédai ellen és az oszmán terjeszkedés hatósugarába került ázsiai hatalmak, elsősorban Perzsia, mondhatni automatikusan — de egyben tudatosan is! — a fenyegetett európai országoknak, köztük az élvonalban Magyarországnak is szövetségeseivé váltak. Az ötven év előtti Mohácsi Emlékkönyv tanulmányírói már felfigyeltek erre a tényre, de annak teljes jelentőségét nem ismerték fel. A szerzők ugyan már elérkeztek annak megállapításához, hogy az európai összefüggések beható elemzése nélkül az igazi Mohácskép nem rajzolható meg, sőt odáig is, hogy már helyet szenteltek a Perzsia és az európai keresztény hatalmak között szövődő-fonódó szövetségi elgondolásnak. Azonban az egyébként jeles munkát végző szerzők — bár a korukbeli európai irodalom már felmutathatott jónéhány komoly kiindulási pontot szolgáltató feldolgozást —, mindezekben a világot átfogó oszmánellenes szövetkezési kezdeményezésekben csak afféle színes egzotikumot, végveszély-fantazmagóriát láttak és nem érkeztek el odáig, hogy ezeknek mélységesen reális, átgondolt és megfontolt lényegét, diplomáciai előkészítettségét és kimunkáltságát felismeijék. S jóllehet az összegezés minden írásműben, műiden előadásban a feldolgozás végére kívánkozik, rövidre szorított összefoglalásomban hadd szakítsak ezzel az indokolt gyakorlattal és elöljáróban annak a meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy 1) a perzsa szövetségestől Mohács előtt nem alaptalanul várták az Európára nehezedő oszmán nyomás teljes vagy részleges megszűnését az államférdiak, diplomaták és kancelláriák — és 2) az utóbbi évtizedekben megjelent európai monográfiák hatalmas okmányanyag feltárásával bemutatják, hogy az európai hatalmak — köztük Magyarország — ingadozó, felemás intézkedései következtében maradt el egy valóban hatásos szövetség a fenyegetett európai *Az 1976. augusztus 27—29-i mohácsi emlékülésre készült előadás szövege.