Századok – 1977

Közlemények - Tardy Lajos: Perzsia és a Nyugat Mohács előtt 728/IV

PERZSIA ÉS A NYUGAT MOHÁCS ELŐTT 729 országok és Perzsia között — és hogy e szövetség realizálódása erősen megkérdőjelezte volna Mohács történelmi szükségszerűségét. Ezúttal nemteijeszkedhetem ki a Mohács előtti perzsa-szövetségek részletes bemutatására, hanem legfeljebb csak felvillantására — és ennek megfelelően célkitűzésem most arra szorítkozik, hogy érzékeltessem: a perzsa-szövetség nem délibáb-kergetés volt, nem az egzotikumok birodalmába tartozott, hanem reálpolitika volt, — aminek kiemelése azért fontos, mert ily jellegű keleti kapcsolatainkat sokan szeretik kézlegyintéssel elintézni, — és hogy ennek felismerése ma már európaszerte általánossá vált, csak sajnos a mi szaktudományi közvéleményünkbe még nem igen hatolt be. Egy kis előadás keretében kellene képet adnom az előzményekről, egyrészről Magyarország és Velence, a német-római birodalom, a Szentszék, Franciaország és egy sor további európai állam, másrészről Perzsia közötti szövetkezésekről, ezek eredménytelensége okairól és kellene levonnom a következtetéseket. Talán a leghelyesebb, ha csaknem sürgönystílusban, sűrítve szólok a néhány fontosabb dokumentumról, levélváltásról, majd erre a sajnos szükségszerűen aránytalanul kicsi alapra helyezem rá az összefoglaló, értékelő végkövetkeztetéseket. Azt hiszem, megtehetem ezt, hiszen a témát átfogóan tárgyaló, kiadásra kész kéziratom az új Mohácsi Emlékkönyben fog napvilágot látni. 1) Zsigmond nagyszerű, korát megelőző kezdeményezése a nikápolyi csatavesztés után: kapcsolatokat teremt a török birodalom túlsó határain fekvő oszmánellenes államokkal, köztük a perzsákkal. 2) Zsigmond szövetséget köt a perzsa birodalom későbbi uraival, az Ak-kojunlu törzsszövetséggel, illetve ennek fejével, Kara-Julukkal. 3) Egyrészről Kara-Juluk és leszármazói, másrészről a magyar királyok között Mohácsig folyamatos, több mint száz éven át meg nem szakadó oszmánellenes diplomáciai érintkezés állt fenn. 4) Ezt követően, ill. ez érintkezésekkel párhuzamosan a vezető európai államok is felveszik a kontaktust Perzsiával a katonai szövetség tárgyában. Ezt a témát legújabban B. Palombini igen alapos, nagy teijedelmű monográfiája1

dolgozza fel s ebből kitűnik, hogy a perzsa-szövetség reálpolitika volt a javából, s megvalósulásának elmaradása okait elsősorban (de nem kizárólag) az európai államok közötti viszályokban kell keresni. 5) Ami a magyar—perzsa szövetségi elgondolásokat illeti, ezek különösen Corvin Mátyás és Uzun Haszán korában váltak intenzívekké. Rövid idézet Uzun Haszán Mátyáshoz írt leveléből: „. . .jómagam összegyűjtöm haderőmet, hogy a török szultán ellen vezessem azokat. Te pedig és a többi keresztény uralkodó csatlakozzatok hozzánk, intézkedjetek, gyűjtsétek össze seregeiteket, majd egyesítve azokat mint jó barátaink és európai szövetségeseink, keljetek hadra a török ellen. Én is megindulok innen, hogy letaszítsam őt trónjáról" stb. Mátyást az ismert okok akadályozták a tervezett fellépésben, de mégis ő volt az, aki 1475-ben Vetési László útján Rómában élőszóval tárja fel a pápa előtt: segély kell, mégpedig azonnal, mert a veszély napról-napra nő és ha a közös fellépés elmarad, később Uzun Haszán perzsa uralkodó szövetségére már aligha lehet számítani. És még egy rövid idézet ez egykorú német nyelvű forrásokból: „Item die Sage ist donyden das der 1 B. Palombini: Bündniswerben abendländischer Mächte um Persien. 1453-1600. Wiesbaden. 1968. 7 Századok 1977/4