Századok – 1977
Tanulmányok - Spira György: A testvérharc küszöbén. A nemzetiségi mozgalmak kibontakozása a negyvennyolcas forradalom Magyarországán 681/IV
A TESTVÉRHARC KÜSZÖBÉN ' 711 vallási jogok tekintetében — hozandó törvény által biztosíttassák". A szerbek lekenyerezése érdekében pedig jobb híján ahhoz a megoldáshoz folyamodtak, hogy Supljikac ezredest — ha az ő vajdává választatását hivatalosan egyelőre nem hagyhatták is jóvá, s ezért egyelőre az olasz hadszintérről való hazatérését sem engedélyezték — legalább tábornokká siettek előléptetni már május 22-én, majd június 3-án azt is kimondatták az uralkodóval, hogy — függetlenül a négy héttel korábbi királyi kéziratoktól, amelyek a magyarországi főhadparancsnokokat minden tekintetben (így a működési területükön fekvő határőrezredek vonatkozásában is) a magyar kormány alárendeltjeinek ismerték el — a határőrvidék legfelső irányítása továbbra is az osztrák hadügyminiszter feladata lesz. S mindezenközben változatlanul megtették a magukét az erdélyi hatóságok is, amelyek még mindig az ellenforradalom híveinek a kezében voltak, s kivált ahhoz az általuk már korábban kialakított módszerhez ragaszkodtak most, a román parasztok harci kedvét érthetően csak növelő s ezért a parasztmozgalmak lángját még inkább felszító balázsfalvi gyűlés lezajlása után is, hogy a parasztmegmozdulások elfojtására román lakosságú falvakba lehetőleg minden esetben székely határőröket vagy magyar nemzetőröket küldjenek s ezeknek a felvonultatásával minél több román parasztban keltsenek olyan képzetet, mintha a román népnek nemcsak a magyar földesurak, hanem a magyarok általában is ellenségei volnának. Amely taktika hovatovább meg is termette a maga gyümölcseit — főleg, miután június 2-án az Alsó-Fehér megyei Mihálcfalván (ahol a román jobbágyok megtagadták úrbéres szolgáltatásaik teljesítését s visszafoglalták az uraság, az Esterházy grófi család által tőlük annak idején elrabolt földeket) a kivezényelt székely katonák tüzet is nyitottak az őket vasvillákkal és kiegyenesített kaszákkal fogadó falusiakra s közülök tizenkettőt halálra sebeztek. Az ellenforradalom szervezőinek tehát, ha egyelőre tartózkodniuk kellett is a nyüt színvallástól, némely előkészítő lépéseket már ez idő tájt is módjuk nyílott tenni a nemzetiségi mozgalmak megnyergelésére. Ilyen körülmények között pedig a magyar forradalom vezérkarának rendkívül határozottan és rendkívül megfontoltan kellett eljárnia. S határozottságban nem is volt hiány. A karlócai szerb nemzeti gyűlés végzéseit például a magyar kormány, mihelyt értesült róluk, nyomban érvényteleneknek nyilvánította, s Rajaőicot a szerb iöodbor feloszlatására utasította, majd — bebizonyosodván, hogy Rajaőióot az ilyesféle utasítások legkevésbé sem érdeklik — őt augusztus 2-án érseki székéből is felfüggesztette. Közben pedig a kormány hozzákezdett a szerbek várható fegyveres felkelésének leküzdésére szolgáló haderő megszervezéséhez is, s nem késett hasonló intézkedéseket foganatosítani a JellaŐió részéről fenyegető veszély elhárítására sem. Amilyen kifogástalanul megértették azonban a magyar kormány tagjai, hogy egy Zágrábból vagy Karlócáról kiinduló esetleges fegyveres támadás csak visszavethetné Magyarország polgári átalakulásának a folyamatát s ezért olyan fogadtatásban részesítendő, aminőben bármely forradalomnak bármely ellenforradalmi támadást részesítenie kell: olyan kevéssé értették meg (vagy akarták megérteni) ugyanők még ekkor is, hogy az ellenforradalmi szerep vállalása még azok közül a nemzetiségi politikusok közül sem volt mindenkinek eleve feltett szándéka, akik most már csakugyan a forradalom elleni fegyveres fellépésre készülnek, s annak magyarázata, hogy a Kukuljevicek meg a Stratimirovicok mégis az ellenforradalom zászlóvivőivé lettek, mindenekfölött abban a szűkkeblűségben keresendő, amelyet a magyar forradalom eddig a nemzetiségi törekvések
