Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
KONSZOLIDÁCIÓS KÍSÉRLET 1526 UTÁN 661 figyelők közül, hogy (ti.) nem a sokat kormányzásnak, hanem a jól kormányzásnak adatik a dicsőség. . ."9 5 A két diplomata sok mindent meglátott nálunk, ami talán még a kortársak előtt is rejtve volt, ennek már láttuk, s még látni fogjuk sok jelét. Nézzük most azt, vajon a kormányzás mikéntjéről is hű képet küldtek-e Krakkóba? Köztudott, hogy II. Ulászló, de főleg II. Lajos kincstára többnyire kongott az ürességtől. Ha esetleg a török támadás hírére mégis csak összejött valamennyi adó, azt a mohácsi hadjárat az utolsó fillérig fölemésztette. Az egyre szegényedő királyi udvar maradék kincseit - ékszerek, nemesfém ötvösmunkák stb. — a menekülő Mária királyné jórészt magával vitte. Ami ebből eljutott Pozsonyba, azt pénzzé is kellett tenni. Ami Budán maradt, annak vagy lábakelt a menekülés zűrzavarában, vagy a török zsákmányául esett.9 6 János király, mint rögtön meglátjuk, legfeljebb vaskos adósságokat örökölhetett szerencsétlen elődjétől. Sokan hiszik, hogy a királyi jövedelmeket is eltulajdonító főurak teli erszénnyel figyelték az ország bajait. E hiedelemnek nincs sok alapja: a nagyúri költségvetéseket az udvartartás, az adminisztráció és a reneszánsz életvitel alaposan megterhelte.9 7 Szapolyai János az ország legnagyobb földesura volt, s egyben erdélyi vajda. De az a jövedelem, amit roppant birtokaiból 1526-ban összeszedhetett, szintén a háború feneketlen zsákjába került. Szapolyai György Mohácsnál a felvidéki uradalmak katonaságával pusztult el - a 95 AT VIII. 269. sk. „Unum est, serenissime rex, quod spem prebere videatur statum hujus regni per illum conservandi; videmus eum cautissimum et ipsa vulpe astutiorem, videmus mores et actiones eius hominibus et tempori maximé congruentes nihilque illum, ut nunc est, ammittere, quioquid opportunum esse videtur, omnia denique ex nutu ipsius pendere et administrari. Perpendimus insuper, quod cum ab adolescentia sua hanc fortunam et industriam habuerit, ut multa in se molimina summatum hujus regni, id dudum, quod accidit, timentium, superare sciverit et potuerit, ne addamus et regiam autoritatem, haud dubie cum rerum potitus sit, ita statum suum dirigere seiet, ut ex his tempestatibus, que illi imminent, elabi et regnum hoc stabilire potérit . . ." „Nunc huic regi, more ipsorum scythico, multa licent, que aliis fortasse non perinde licerent: occupavit bona regine, privat majoribus offieiis et bonis absentes sibi non consentientes, episcopatus vacantes mulgebit fortasse ad annum usque, licet ad illos jam personas aliquas designaverit, nec quiequam in hac re nisi cum consensu et contentu omnium spiritualium agat in sarcienda tanta reipublice et ecclesiarum jactura et alia id genus, que vult, facit. Patrimonium habet amplissimum, opes non vulgares dudum repositas et alia id genus. His omnibus adjutas hos pecunia juvat, illos promovet, alios verbis tractat, instrumenta et alia necessaria bellica, quibus hoc regnum penitus vaeuum est, comparat, scissa sarcire, diruta restaurare nititur, et nihil non agere videtur eorum, que opportuna censentur, idque effusa iam, ut intelleximus, ingen ti summa pecunie ingentique labore et sollicitudine adhibita, quod per alios aliorum quoque regnorum et dominorum curam habentes ita commode fíerei non posset. . . hoeque ita dici non potest, ut apparet omnibus faciem hujus regni intuentibus, non multos regere sed bene regere laudi datur. . ." 96 Ortvay Tivadar: Mária, II. Lajos magyar király neje (Magyar tört. életrajzok sor.) Bp. 1914 (a továbbiakban: Ortvay T. Mária) 236 skk. - Kubinyi András, in Budapest története II. (Bp. 1973) 199 skk. Gernot Heiß; Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 1974 (a továbbiakban: G. Heiß, MIÖG) 152. Érdekes adalék Szalay János levele Batthyány Ferencnének (OL Batthyány, Missiles 52789, 1526. X. 6.): az általa visszakért dolgok elvesztek Budán, mikor „virgines reginalis majestatis . . . festinanter discedere coacte sunt". 91 Kubinyi András, Levéltári Közlemények, 1964 (a továbbiakban: Kubinyi A. LK.) 87, Szakály Ferenc: A mohácsi csata. Sorsdöntő' történelmi napok 2.) Bp. 1975 (a továbbiakban: Szakály F. Mohács) 87 sk.
