Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
662 BARTA GÁBOR tiszántúli, marosmenti és erdélyi várak, szórványbirtokok bevételeiből pedig a vajda saját 1 fegyvereseit szerelte föl. II. Lajos 1526 nyarán elrendelte, s el is kezdte az egyházi kincsek : összeszedését — Szapolyai azonban (a hírek szerint) sem birtokain, sem Erdélyben nem i nyúlt a templomok arany-ezüst tárgyaihoz, fölös pénze tehát ebből sem maradhatott.9 8 Azt persze túlzás lenne állítani, hogy 1526 őszére a király valamennyi jövedelem- • forrása bedugult volna. Egy 1527-ben kelt elismervénye szerint pl. illavai várnagyától I 1526 novemberében is kapott többezer aranyforintnyi összeget.9 9 Az ilyen maradékok azonban csak csöppek lehettek a tengerben. I. János röviddel koronázása után többször is í kénytelen családi birtokai zálogbavetésével előteremteni néha csak 1-2000 aranyat.100 1 Egy országot természetesen nem lehet pár ezer kölcsönbe kapott forinttal kor- • mányozni. Még a legnyomorultabb államnak is megvannak a maga rendes bevételei, s az új | uralkodónak elsősorban ezeket kell beszedetnie. A legáltalánosabb kincstári jövedelem már a középkorban is az egyenes adó volt. A J királyválasztó országgyűlés meg is szavazott telkenként 1 aranyforintot, ami a korábbi i időszak átlagához képest jelentős összeg. A behajtás a télen megkezdődött, s János még a i Ferdinánd hívei kezén levő területeket is megpróbálta bevonni az adóztatásba.10 1 A jelek ; szerint a végrehajtást a hagyományos módon kezdték, a helyi közigazgatás által kijelölt J biztosok révén. Még az a szokás is megmaradt, hogy a beszedett pénzt sokszor helyben föl I is használták, ha a király emberei úgy rendelkeztek.10 2 Ez a rendszer korábban sem dolgozott túl jó hatásfokkal, de ilyen rövid idő alatt J aligha lehetett volna mással helyettesíteni. Azt se feledjük, az ország közepét a háború i végigpusztította. A nem sokkal a harcok előtt betakarított termés jórésze megsemmisült. . A fehérvári országgyűlés kénytelen volt hat évi adómentességet adni a kárvallott falvak- -nak, s ez az exemptio bizony sok adóalanyt kivont az 1526—27 téli subsidium alól. Más területekre meg a Ferdinándhoz húzó földesurak vonakodhattak beengedni i János adószedőit - bár némelyikük (pl. Szentgyörgyi Farkas) tavaszra jobbnak látta £ behódolni Budának. Egy sor kisebb-nagyobb település jóval korábban, János elődeitől kapott felmentést í hosszabb-rövidebb időre az adófizetés alól. Nem kisebb helyek, mint Kassa és négy 98 Vö. A veszprémi püspökség római oklevéltára IV. Bp. 1907 (Lukcsics József) 301 ill. AT 1 VIII. 266. 99 OL NMT régi 1. csomójából átkerült: OL R 306, katonai iratok 12. tétel. 1527. V. 9. 100 OL Bethlen (betleni) 1526. XI. 30.: Apaffy Ferenctó'l kölcsönvett 1000 aranyat., záloga Vermesfalu (? ? ), Beszterce város tartozéka. H.O. V. N. 315. (1526. XII. 21.): a morva Szvetlóczki i Buriántól 13 000 aranyat., záloga Sztrecsény vára. Várday Pál utóbb (1539-ben) azt állította, Szapolyai éppen pénztelensége miatt habozott a koronát elfogadni, s erre ő (Várday) családi és királyi ii birtokok zálogbavetését javasolta neki. Alexander nuncius jelentése alapján: Acsády I. 14. 101 János király parancsa Szalay János pozsonyi várnagynak az adószedők támogatására: OL H NMT régi 1. cs. (1896/35) 1527. II. 16. 102 OL Bethlen (betleni) 1526. XII. 23,: Bakonyi János és Gergely deák, tordai alkamarások, t; mint a subsidium beszedői; OL Theöke 8. cs. 1527. II. 6.: Szepes megye csépánfalvi Theöke Kristófot, ,: aki a portákat megadóztatta, „dicator noster"-nek mondja. A tordai alkamarások két királyi „orator" utasítására a jelen subsidiumból 1800 aranyft-ot utalnak át Tomori Istvánnak, Bethlen Eleknek A és az Apaffy-testvéreknek. (Az egyik orator Barcsai Pál erdélyi vajdai ítélőmester, a másik Bassy \ György, Szapolyai volt vajdai kamarása, akinek ezek szerint nem olyanképpen szüntette meg alkalma- -« zását a király, mint azt Szerémi mester [1201 állította.)
