Századok – 1977

Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV

660 BARTA GÁBOR Szegény ember vízzel főz: az új király mégis megtalálta a módját, hogy jobbára csak uralkodó elődeivel szemben kormányozza országát. Eszközei vegyes benyomást tesznek — de lássuk be, más módon, mint ez a gyökeres leegyszerűsítés, aligha foghatott volna hatalma megerősítéséhez. Valószínű, hogy maga sem szánta véglegesnek ezt a szisztémát: a hamaros változtatások (Pestyéni!) legalább is erre mutatnak. Minden azon múlott, a kétfelől is szorongató ellenség hagy-e időt arra, hogy János király kijátssza csak fokozatosan alkalmazható ütőkártyáit. Ha igen, akkor csak rajta múlott volna, meg tudja-e találni a megfelelő orvosszert az ország évtizedes bajára. Az idő azonban szorított: azt, hogy Szapolyai jó irányba indult-e, s képes lett volna-e rendet teremteni, sohasem fogjuk megtudni. Legfeljebb azt vizsgálhatjuk, hogyan élt azzal a hatalommal, amelyet már trónraléptekor is teljesebbé tett, mint Jagelló elődei bármelyike. 7. A hatalom gyakorlása: az államháztartás Az előbbiekben sokszor hivatkoztam már Andrzej Krzycki püspök és Stanisíaw Sprowa, a lengyel követek híres december 3-i jelentésére. A kormány tevékenységének tárgyalását most sem tudom jellemzőbb leírással kezdeni, mint amit ők adtak a Mohács utáni hónapok Magyarországáról. Megfigyeléseik pontossága megérdemli, hogy ezúttal hosszabban idézzem véleményüket: „Bizonyos, felséges királyunk, van remény arra, hogy őáltala (= I. János) megóvható ez ország állapota. Igen óvatosnak, a rókánál ravaszabbnak látjuk, viselkedése és tettei messzemenően megfelelnek az embereknek és az időnek, semmit sem mulaszt el, ahogyan most van, ami hasznosnak látszik, minden az ő parancsától függ és a szerint intéztetik. Ugy ítéljük ezenfelül, hogy mivel már serdülő korától abban a kedvező helyzetben élt, és arra törekedett, hogy végül ennek az országnak sok terhét, már rég attól félve, ami most történt, le tudja, le tudhassa küzdeni, hogy ne is tegyük hozzá a királyi tekintélyt; (így) alig kétséges, hogy midőn a legfőbb hatalmat birtokába keríti, úgy fogja tudni irányítani dolgait, hogy az őt fenyegető viharokból kikerülhessen és az országot meg tudja erősíteni. . ." „Most ennek a királynak, az ő szittya módjukon sok minden szabad, ami másoknak talán éppen nem. Elfoglalta a királyné javait, megfosztja a főbb tisztségektől a vele egyet nem értő távollevőket, meg fogja fejni (sic!) a megürült püspökségeket, talán egy egész esztendőn át, noha már bizonyos személyeket jelölt ki betöltésükre. Az állam és az egyház hányattatásában nem járhatna el (így) senki valamennyi egyházi személy beleegyezése nélkül! És más hasonlókat (sem), amit akart, tehetne. Igen kiterjedt öröksége van, rég összegyűjtött, nem közönséges gazdagsága és más efféle. Mindehhez segítőit pénzzel boldogítja, egyeseket kinevez, másokat jó szóval tart, fegyvereket és más hadi szükségeket gyűjt, amelyekből ebben az országban nagy hiány van. A sebeket begyógyítani, a pusztítást helyrehozni törekedik, mindent megtesz, ami jónak tűnik, amihez hozzá jön még, ahogy hallottuk, az elköltött hatalmas pénzösszeg, a roppant munka és fáradság, amelyet mások, akik (pedig) más országokat és urakat kormányoznak, ilyen zavartalanul nem tehettek volna meg Aligha lehet azt mondani, amit néhányan az ez országot