Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
KONSZOLIDÁCIÓS KÍSÉRLET 1526 UTÁN 653 5. A kúria A 3. pont elején hivatkoztam rá, hogy a kancellária hatásköre egy szempontból jelentősen eltért a Jagelló-korihoz képest: Werbőczy István kancellári minőségében bizonyos ellenőrzést gyakorolt a központi bíróságok működése fölött. Ez az ellenőrzés részben összefüggött azzal, hogy, mint láttuk, az egyetlen személynöki irodára szűkült kúria valamennyi hivatalnoka, Bekény személynöktől a notariusokig az ő pártfogoltjaként futotta be pályáját. De ennél sokkal fontosabb, hogy a kancellár jogilag is visszaszerezte nagybírói funkcióját, sőt a személynök fölöttesévé, s így gyakorlatilag a csonkán maradt igazságügyi apparátus fejévé lépett elé.7 1 Werbőczy István, János király országának legfőbb méltóságviselője, a nagy és változatos tapasztalatokkal rendelkező jogász, a Hármaskönyv, ez Európa keleti felében páratlan szakkönyv szerzője furcsa felfogásban újította föl a kancellárok igazságszolgáltató ténykedését. Nemcsak hogy tényleges bíróként szerepelt az ítéletek meghozatalakor, hanem a középkori perrendtartás megkövetelte bürokratikus eljárás jelentéktelen részleteit is szívesen intézte. Több olyan hiteleshelyi okirat maradt ránk, amelynek hátára a kancellár önnön kezével vezette rá az illető per pillanatnyi állását, s a megteendő lépéseket.7 2 Rendes körülmények között ebben a fázisában csak az ítélőmester foglalkozott az ügyekkel. Persze, nem kell azt hinnünk, hogy a nagybíró elvette beosztottjai kenyerét: maradtak ránk dorsatiók a két prothonotarius kezétől is.7 3 Werbőczy személynök korában is épp így belefolyt beosztottjai mindennapos munkájába — akár csak hajdan az első világi personalis, Drági Tamás tette. Hódolt e szokásnak a mostani személynök, Bekény Benedek is.7 4 Úgy látszik a nagybíráknak az egyszerű hivatalnoki munkába való személyes bekapcsolódása a világi jogászságnak a bírósági gyakorlatról kialakult sajátos szemléletével függött össze. Az okok vizsgálata túl messzire vinne, maradjunk meg csak a kancellár hatáskörének kiszélesítésénél és annak János király kúriája működésére gyakorolt hatásánál. Az újítás egyik eredménye érthető módon az volt, hogy a kisebb és nagyobb kancellária ügykörei közötti határ elmosódott. 71 A kancellár jogkörét egy királyi oklevél (OL DL. 47701) a titkos pecsét kezelésében és jurisdictioban jelöli meg. Néhány más oklevélben meg föl vannak sorolva azok a hivatalos személyek, akikre a jogszolgáltatás legfelsőbb szinten tartozik: a főkancellár, a kancellár, a személynök és végül az ítélőmesterek. (OL Berzeviczy (berzevicei) 1527. VI. 5.; EK Kaprinay in qu. N. 13; OL Szulyovszky-Pottornyai 1527. III. 30.) Ez nyilvánvalóan rangsor is. A főkancellárt ugyanakkor sosem látjuk-halljuk cselekedni (az utolsó iraton nem is említik!), ami annál is érthetőbb, mert Várday Pál korábban nem jogi, hanem pénzügyi területen szolgált: Fógel J.: II. Lajos. 46. 72 Prorogatióját olvashatjuk a csornai konvent egyik 1527 áprilisi jelentésén (OL NMT 1527/A, régi 1. cs.), a túróci konvent egy június 6-i jelentésének hátán (OL Justh), vagy a leleszi konvent egy 1527. VI. 29-i jelentésén (ÓL Barkóczy). 7 3 Baksaytól: OL Justh, túróci konvent 1527. V. 4-i jelentése. Miletinczitől: ÓL Kállay, leleszi konvent 1527. III. 21-i jelentésén. 74 Werbőczy korábbi szokásairól és annak Dráginál látott előzményeiről: Bónis Gy. Jogtudó 340; Bekény dorsatiói: OL NRA 803/19; OL NMT 1917/34 (régi 1. cs.). Szekfű Gyula véleménye, aki pusztán Werbőczy kisstílű hivatalnoki lelkének jelét látta a dologban (Magyar történet III. Bp. 19352 29) ezzel értelmét veszti.
