Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
652 BARTA GÁBOR ügyekben — illetve egy adókedvezményt „relatio" alapján kezel a kancellária, des referens a királyi titkárok egyike.6 8 Teljességgel kizártnak tartom, hogy ezek a jelenségek a kérdéses méltóságvisel él kikapcsolását jelentenék az ügyek intézéséből. Dóczy János, a lelépő thesaurarius utolíh ténykedései közé tartozott, hogy János király koronázásának másnapján értesített' Kassát: a Szapolyainak adott kölcsönt visszafoghatják a helybeli pénzverő kamarától, A oklevélen Dóczy pecsétje mellett neve („Johannes Doczy thesaurarius regius") és sajt kezű szignója is látható („idem thesaurarius manu propria")-69 A kettős hitelesít; megegyezett a korábbi szokással, s kétségtelen bizonyítéka, hogy a kincstári személyzete megszokott módon folytatta hivatali tevékenységét. Semmi okunk feltételezni, hogy ezv gyakorlat Thornallyai alatt megszűnt volna: okleveleinek hiányát valószínűleg azzal k<o magyaráznunk, hogy a levéltárakból jóval hamarébb kiselejtezték őket, mint a pás( huzamos királyi rendeleteket. Láttuk fentebb, hogy ezen utóbbi mandátumok a pénzügyigazgatás valamennn területére kiterjedtek. Miközben szövegük alapján megbizonyosodhatunk arról, hogy ; állami gazdasági apparátust valóban Thornallyai Jakab emberei vették kezükbe, puszs létezésükkel arra is felhívják figyelmünket, hogy a kancelláriának a király nevében íi utasításai nélkülözhetetlen segédeszközei maradtak a kincstári személyzet tevéken; n ségének. A „commisio propria" jelzetek természetesen itt sem jelenthetnek gyökeresen m;n elintézési módot, mint egyébként. Ugy tűnik, az egyes „szakminiszterek" (bocsánat «; anakronizmusért) fontosabb döntéseiket a kancellár tudtával terjesztették a király el lí aki ezúttal is az ő véleményük meghallgatása után döntött s adott utasítást a megfelelik iratok elkészítésére. Akárcsak a kérelmek beterjesztésénél, most is elképzelhető, hog? mindez a királyi tanács ülésein zajlott le, az viszont ezúttal nem valószínű, hogy Ö elintéznivalók is a kancelláriai személyzeten keresztül érkezhettek csak ide: az ügyvitíi rutin-jellegét itt a méltóságviselők tisztsége biztosította. Lényegesen egyszerűbben intéződtek a közrendet érintő panaszok. A sérelem kö:ö lésének módját nagyjából azonos értelmű formulák rögzítették („elmondták fö: ségünknek", „megtudtuk" és hasonlók).7 0 Oly általánosságok tehát, amelyek mögött ismér csak a szokványos hivatali ügymenetet kell látnunk: a kancelláriába benyújtott kérési meket hivatalból referálják a tanács előtt, majd szintén hivatalból írásba foglalják. Már említettem, hogy e panaszok egy része tulajdonképpen az igazságszolgáltatói] elé tartozott volna. Ezzel a megállapítással egyben tovább is kell lépnünk, s meg kea) kezdenünk az eddig figyelmen kívül hagyott kúria működésének vizsgálatát. 68 A Jagelló-kori viszonyokra: SzilágyiL. és KubinyiA. Kincstartók 34 sk. és 54 skk. 69 AMK Schwarzenbach 1119. 70 Legáltalánosabb: „exponitur majestati nostre" (pl. OL Barkóczy 1527. VI. 1001 hatalmaskodási ügy), de van „expositum est nobis" változat (HO V. N. 275., iratok visszasz szolgáltatása), egyszerű „ in teliig im us" megjegyzés (OL Dl. 47707, cenzus-hátralék), „ex gravibud querelis et supplicationibus domini NN. . . intelligimus' ' megfogalmazás (pl. OL NRA 1035/7::v| elfogatási parancs), meg tömör „dicitur nobis" formula is (pl. OL NRA 659/11, magán-zálogosítás).
