Századok – 1977
Közlemények - Urbán Károly: A Szociáldemokrata Párt értelmiségi akciója 1943–1944-ben 114/I
AZ SZDP ÉRTELMISÉGI AKCIÓJA 123 Ennek támogatásában jelentős szerepet vállalt a Népszava, melynek tematikája 1943 tavaszára lényegesen kibővült. Ez időtől egyre gyakrabban kaptak helyet a lapban az értelmiséget közelebbről érintő cikkek, híranyagok. „A jövő tanítója", „A jövő orvosgondjai" stb. címmel a Népszava a főbb értelmiségi foglalkozási ágak művelőihez külön-külön is utat keresett. Ε cikkek felmérték az egyes foglalkozási ágak égető gondjait s a háborúellenes magatartásra ösztönöztek azzal, hogy rádöbbentették olvasójukat: a háború befejezése az intelligenciát sújtó problémák megoldásának is elengedhetetlen előfeltétele. Ezek az írások — bár néhány esetben konkrét elképzeléseket is felvázoltak — egészükben nem annyira programadók, mint inkább figyelemfelkeltők voltak. Utaltak arra. hogy az SzDP-ben széles körű tervezés kezdődött a háború utáni békegazdálkodás tudományos megalapozása céljából s e munkába való bekapcsolódásra serkentettek. Az értelmiségi cikkek szorosan kapcsolódtak a Népszava vezércikkeinek fő gondolatához: a szervezett munkásság a parasztsággal, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével „értelmes és az érdekek összhangján alapuló" kapcsolat létrehozására törekszik. Noha az összefogást sürgető cikkeket a tavaszi hónapokban a XXXIII. kongresszus jövőcentrikus irányvonala még erősen átszőtte, Peyer Károly a lap 1943. május 2-i számában mégis sietett a kormányt megnyugtatni afelől, hogy az SzDP szélesedő szervéző munkája nem szolgál „felforgató" célokat: „Mi nem a nyers ösztönökre és a szenvedélyekre, hanem az öntudatos és felelősségtől áthatott munkásságra és értelmiségiekre építjük fel mozgalmunkat.. . Együtt akarunk haladni minden szabadságszerető, alkotmányos életet és jogbiztonságot kívánó emberrel." Később annak mértékében, ahogy a Népszava cikkeiben az aktuális belpolitikai kérdések ismét előtérbe kerültek, az értelmiségi témájú írások is bátrabban fordultak a napi események felé. Sőt, július elején az egyik cikk már Kállay miniszterelnökkel is vitába szállt. Kállay Nyíregyházán mondott, a szellemi életet ostorozó beszédére utalva, a cikkíró maga is kiemeli, hogy a magyar tanítóságnak ahhoz, hogy hivatását betölthesse „érdeklődnie kell a társadalmi reformkérdések iránt, hogy a társadalmi rétegek feltörekvő harcai során el ne maradjon a fontos szociális ismeretek és tudás dolgában. Nem szabad közömbösen szemlélnie a társadalmi küzdelmet és a forrongások erőteljes megnyilvánulásait". (Kiemelés tőlem - U.K.)2 4 Időközben, 1943 tavaszától újabb belpolitikai jelenségek arra késztették az SzDP-t, hogy az értelmiség szervezését még erősebben szorgalmazza. Bizonyos fokig már a Magyar Nemzet cikksorozata nyomán márciusban a polgárság jövőjéről kibontakozó polémia, melyben a Népszava mellett több antifasiszta polgári lap is részt vett - azt jelezte, hogy a haladó polgári irányzatok körében szintén érlelődött az értelmiség és a polgárság politikai aktivizálásának szándéka. Ennél a vitánál azonban hamarosan figyelemre méltóbb jelek is mutatkoztak. A szociáldemokrata vezetők - még jóval a Kisgazdapárt polgári tagozatának megalakulása előtt — felfigyeltek arra, hogy e párt a városi középrétegek és az értelmiség körében növelni kívánja befolyását. Májusban az SzDP 1943-as programtervezetének vitájában Kéthly Anna kiemelte, hogy a kispolgárságért és az intelligenciáért az utóbbi időben új hadjárat indult meg, és rámutatott, hogy a kisgazdapártiak „tiszta mezőgazdasági területről városi területre kívánnak lépni, főleg a velünk való verseny könnyebbé tétele érdekében. Bizonyos - vélekedett Kéthly -, hogy 24 Népszava, 1943. júl. 8. Még egyszer: a jövő tanítója (t. k.).
