Századok – 1977
Közlemények - Urbán Károly: A Szociáldemokrata Párt értelmiségi akciója 1943–1944-ben 114/I
122 URBAN KÁROLY fokozott gondot fordítsanak az értelmiségiekre. A párt értelmiségi akcióját ekkor is azzal indokolták, hogy a párt szerepe hamarosan megnövekedhet a politikai életben, s akkor „áthidalhatatlan akadályok ne merüljenek fel".21 Amíg a fővárosi értelmiség jelentkezése kezdettől fogva számottevő volt, addig a vidéki városokban a szervező munka jóval lassabban haladt. Azonban a nagyvárosokban, ahol az SzDP-nek korábban is volt bizonyos befolyása a helyi intelligenciára (Debrecen, Pécs stb.), ott a szellemi foglalkozásúak könyebben csatlakoztak. A vidéki városok többségében azonban az értelmiség a szervező munka szempontjából új terepet jelentett. Szombathelyen például, ahol augusztusig mindössze öten jelentkeztek a Népszava februári felhívására, a helyi intelligencia az SzDP közeledését hidegen fogadta. Márciusban Miliők Sándor a szombathelyi értelmiségiek körében tartott előadása után arról panaszkodott, hogy a helybeliek lelkét „valóságos jégkéreg veszi körül és nem győztek csodálkozni azon a 'bátorságomon' — írta Miliők —, hogy azt merem mondani, minden párt, tehát a Szociáldemokrata Párt is, a politikai hatalom megszerzésére törekszik. . . a megfélemlítés, amely hosszú esztendőkön ellensúlyozatlan maradt, csak többszöri melengetésre fog felengedni."2 2 Az év első felében még ez a helyzetkép jellemezte a vidéki városok legtöbbjét. Az akció megindításakor a pártvezetőség számolt azzal is, hogy az SzDP céljaival egyébként rokonszenvező értelmiségiek jelentős része nem vállalja majd a pártba való belépést, vagy munkahelyének jellege eleve kizárja azt. Az SzDP azonban róluk sem akart lemondani. Ezért a pártvezetőség kezdettől fogva nagy súlyt helyezett arra, hogy a pártszervezetek rendszeresen kapcsolatot tartsanak fenn az ún. szimpatizáns értelmiségiekkel s azok számát növelni igyekezzenek. A tagtoborzás meghirdetésével egyidőben főként a közszolgálatban álló értelmiségiek körében megindították az illegális szervezést is, amelynek szálai eljutottak egészen a hadsereg fontos beosztású tisztjeiig. Egyik közvetlenül a felszabadulás után kelt levelében Szeder Ferenc így ír erről: „Még az 1943. év elején fiatal értelmiségiek, közöttük állami tisztviselők vették fel velem az érintkezést, hogy a Szociáldemokrata Párttal együttműködjenek. Számos bizalmas megbeszélést folytattunk az együttműködés tekintetében, amelyek dr. Zeöke Pál, akkori székesfővárosi fogalmazó részvételével folytak. Dr. Zeökén kívül dr. Kerekesházy József, akkori törvényszéki jegyző és író vett részt ezeken a megbeszéléseken, rajta kívül számos fiatal értelmiségi is. Bevonták körünkbe a magyar honvédvezérkar egyes megbízható tagjait is, így Péter Borisz vezérkari századost, aki ezekben az időkben a budapesti hadtestparancsnokságnál volt bizalmi beosztásban."23 A háborús célokból kiábrándult s a különbéke tervét helyeslő bizalmi állású értelmiségiek felkeresése s általában az illegális szervezés kiszélesítése később is feladat maradt, de az akció fő ágát mindvégig a legális tagtoborzás képezte. 21 Uo. 1943. jún. 4-i jelentés. 55 Pl Archívum, 658. f. 6/300. 23 Pl Archívum, 283. f. 1/155. - Az év második felére vonatkozóan Száva István is emb'tést tesz az illegális kapcsolatok kiszélesítéséről: „1943 nyarától kezdve egyre többen igyekeztek - bár óvatosan, vigyázva - valamilyen kapcsolatot találni a magyar baloldali blokk-kai és eme közeledők között nem lebecsülendő számban voltak olyanok is, akik jelentős szerepet játszottak a kormányzati tevékenységben is, elsősorban a külügyi tisztviselők sorából. Természetes, hogy ezeknek a kapcsolatoknak főleg informatív szempontból sok hasznát vette a demokratikus pártok blokkja." Az SzDP harca a reakció ellen. Szerk. dr. Révész Mihály. Népszava kiadás. {Száva István: Tíz hónap története a felszabadulásig. 96-97.)
