Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

624 FOLYÖIRATSZEMLE LUDWIK HASS: A MAGYAR SZABADKŐMŰVESSÉG TÁRSADALMI-FOGLALKOZÁSI ÖSSZETÉTELE (1868-1920) Az 1886 márciusában alakult Magyarországi Symbolikus Nagypáholy fél évszázadig volt Kelet-Közép- és Kelet-Európa (a Balkánt is beleértve) legnagyobb taglétszámú szabadkó'műves szervezete. Hatása kiterjedt a környező' országokra is. Munkájáról s egyáltalán összetételéről mégis alig tudunk valamit. A korabeli - gyakran igen szélsőséges - vélemények nem lehetnek mérvadóak, az információkat ugyanis többnyire a mozgalom ellenségei terjesztették. Ma már alaptalannak ítélhetjük a korabeli egyház félelmét a szabadkőművességtől, s illuzórikusnak a semleges vagy haladó erők hozzá fűzött reményeit. A hiteles kép kialakításától azonban még messze vagyunk. Pedig a mozgalom levéltára - illetve ami belőle fennmaradt - már hozzáférhető a kérdések tisztázásához. Amíg azonban az óriási anyag feldolgozására nem kerül sor, a szerző a tagok (ill. újonnan belépők) névsora alapján próbálkozik meg a páholyok társadalmi-foglalkozási összetételének felmérésével. A szabadkőművességnek a Habsburg-monarchiában nagy hagyományai voltak, még ha a páholyok szervezését hosszú idő (1795) óta tiltották is. 1848 és 1861 rövidéletű kísérletei után Magyarországon a nyílt szervezkedés csak 1868/69-ben indulhatott meg. Ekkor viszont két páholycsoportosulás is kialakult: egy német és egy magyar többségű. A két csoport rituális és dogmatikus eltérésein túl összetételében is különbözött: az előzőben a hazai német polgárság dominált, de sok zsidó tagja is volt, míg az utóbbiban főleg a szellemi foglalkozásúak és a vidéki nemesség. Mint másutt, itt sem voltak képviselve a társadalom legszegényebb rétegei. Bár a felvétel kritériumai között nem szerepeltek osztály-megkülönböztetések, a megkívánt műveltségi és anyagi feltételek mégis pótolni látszottak ezeket. Nem volt azonos a két csoportosulás politikai felfogása sem. A német többségű páholy-csoport a Deák-pártot és kormányát, a magyar többségű a balközépet támogatta. - Nem érdektelen megjegyezni, hogy az osztrák hatóságok Bécsben továbbra sem engedélyezték a páholyalakítást, ezért az - eddig jórészt külföldi szervezetekhez tartozó — bécsi szabadkőművesek magyar területre, Lajtaszentmiklósra átrándulva hozták létre páholyukat. A magyarországi mozgalom 1874/75-ben érte el első csúcspontját. A német többségű csoportosulásnak 22 páholya s mintegy 800 tagja, a magyar többségűnek 15 páholya s mintegy ezer tagja volt. De már a hetvenes években bekövetkezett az első válság. Ez természetes jelensége a mozgalomnak: a csak a kíváncsiság által hajtott tagok egy idő múlva elhagyják a titokzatosságát vesztett szabadkőművességet. Feltűnő a mozgalom hanyatlása a nemzetiségi területeken. (Sajnos, a szerzőnek ezt az állítását nem sikerül egyértelműen igazolnia, s ebben főleg az akadályozza meg, hogy a trianoni béke utáni Magyarországot tekinti magyar etnikumú területnek, a rajta kívülesőket viszont nemzetiségnek tartja. így nem tud mit kezdeni olyan városok adataival, mint Kassa vagy Nagyvárad.) Az 1875-i politikai fúzió azután lehetővé tette a két páholycsoport egyesülését (1886-ban az említett Symbolikus Nagypáholyban), s ez újabb fellendülés, s húsz évi békés fejlődés kiindulópontja lett. A dualizmus válsága sokáig nem érintette a mozgalmat, a szabadkőművességet a politikai szemlélődés, közömbösség állapotából csak az 1905-ös év tudta kivetni. A mozgalom a feudális csökevények elleni harc felé tolódott, s ez megnövelte vonzóerejét. így 191 l-re a magyarországi nagypáholy kb. 6000 tagjával az európai 8. helyre zárkózott fel. A tagság összetétele 1868-1914 között világos változáson ment át. A mozgalomnak nem sikerült gyökeret vernie a polgárság soraiban, valamint a középosztály alsó rétegében. Míg az 1886-ig tartó időszakban az új tagok egyharmada származott közülük, 40 év múlva ez az arány felére (15%) esett vissza. Magyarázatát talán abban találhatjuk, hogy a kozmopolita és humanitárius szabadkőműves eszmék nem tudták megmozgatni konzervatív gondolkodásukat. Ugyancsak alig hatottak e gondolatok az államhivatalnokokra. így a mozgalom utánpótlása abból az új, gyorsan fejlődő közbeeső rétegből származott, amely a fél-feudális rendszer reformját kívánta: a szabadfoglalkozásúakból s rokon csoportokból, a tisztviselőkből, pedagógusokból. 1905 után új jelenség Magyarországon, hogy számos kiemelkedő szociáldemokrata vezető csatlakozik a mozgalomhoz (Kunfi Zsigmond, Pogány József, Ágoston Péter stb.). De beléptek radikális polgári elemek is (mint Jászi Oszkár). - A bécsi páholyokban a századfordulón a tulajdonos osztály ugyancsak elvesztette eredeti többségét. Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása mindenekelőtt szervezeti változásokat okozott a mozgalomnak. A bécsi páholyok az önálló államban szervezeti önállóságot igényeltek, s ugyancsak