Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

623 FOLYÖIRATSZEMLE történeti forrás tartalmának az összemosása. A pontos elhatárolás igényével szögezi le, hogy meg kell különböztetni a valóság és a tudomány tényeit. Az eló'bbiek adottak, lezártak, változatlanok, míg az utóbbiak a tudomány fejló'désével változhatnak, tartalmukban gazdagabbá válva. Megállapítása szerint potenciálisan minden társadalmi jelentó'ségű esemény, a társadalmi élet legkülönbözó'bb jelenségei válhatnak történelmi ténnyé. A történelmi múltról a tudomány által adott kép nem a kutatók önkénye miatt változott és változik, hanem mert a történelmi tények tárháza kimeríthetetlen, s a tudomány fejlődése során ebből egyre többet tár fel, épít be a múltról formált képbe. A történelmi tényeket tehát a mindenkori társadalmi élet, a társadalmi valóság határozza meg. Rendszerezésüket is a társadalmi élet szférái (gazdaság, társadalom, politika stb.) szerint kell végrehajtani. Az egyes szférák belső strukturáltsága a további osztályozás alapja. A társadalmi élet eseményei és így a történelmi tények is időtartam alapján szintén csoportosíthatóak. Pillanatnyi, periodikusan ismétlődő és tartós folyamat lehet eszerint a történelmi tény. Tehát a társadalmi meghatározottság és a folyamatba építettség jellemzi a történelmi tények rendszerét. Belső struktúrájuk ugyancsak e szerint alakul. Első látásra egyszerűbb és bonyolultabb történelmi tények léteznek, az alaposabb vizsgálat azonban bebizonyítja, hogy a társadalmi élet minden jelensége, s ezáltal minden történelmi tény sok komponens által determinált. Barg az egyéni tiltakozás, a népfelkelés és a társadalmi forradalom, mint történelmi tény példáján keresztül illusztrálja állítását. Eszerint az egyszerűnek tűnő egyéni tiltakozás is bonyolult társadalmi hatásokat tükröz. Természetesen a determináló komponensek száma, jellege, súlya, makro- és mikrostrukturális kihatása differenciálja a történelmi tényeket. További bonyolító tényező a történelmi folyamatok duális jellege, amely a társadalmi valóság objektív és szubjektív szféráját tükrözi. A történelem tudományos megismerése tehát nem más, mint a történelmi tények inter- és intraszférális kapcsolatrendszerének feltárása, amelynek az alapja az objektív társadalmi valóság, az ezáltal meghatározott szubjektív szféra és amelyet a kutató módszerei is befolyásolhatnak. A módszer jelentőségét azzal is hangsúlyozza a szerző, hogy rámutat: a történelmi tény mindig kettős formában áll a kutató rendelkezésére, adekvátan és jelenségként. A lényeg és jelenség dialektikájának helyes felismerése döntő a tudományos megismerésben. Marx kapitalizmus-analízisét említi Barg követendő példaként, ahogyan kibontotta a föld-földjáradék, tőke-profit, munka-munkabér könnyen fetisizálható kategóriapárok társadalmi, törvényszerű jellegét. A társadalmi jelenség, történelmi esemény és a történelmi tény összefüggéseinek boncolgatása után a történelmi tény és a történettudomány tényei közötti kapcsolatot világítja meg a cikk. A történelmi tények szelekció, verifikálás és analizálás után válnak a tudományos megismerés tényeivé. A megismerő szubjektum tehát szerepet játszik. A történelmi tényhez képest a tudományos tény mindig másodlagos, az elmúlt valóság egy töredékét foglalja magába. Ennek kapcsán tér ki Barg a természet és társadalomtudomány forrásainak, megismerési folyamatainak hasonlóságára és különbözőségére. A történeti megismerés fontos sajátosságának tekinti, hogy a történelmi tény és a kutató között ott a történeti forrás, amelyet kritikailag kell elemezni, hogy a tudomány tényévé válhasson. A történelmi tények forrás formájában több szelekció után szűkülnek a tudomány tényeivé. Maga a forrás képződése is egyfajta szelekció, amelyet az adott társadalmi helyzet befolyásol. A források az idő folyamán elpusztulnak, tehát adott kor valóságához képest a forrásbázis arányai tovább torzulnak, módosulnak, ekkor többnyire véletlenszerűen. Végül a kutatás során újabb szelekció válik elkerülhetetlenné. Hogy a többszöri szelekció ellenére a tudományos megismerés során az objektív igazság táruljon fel, annak alapfeltétele a dialektikus materialista módszer alkalmazása. Ennek a történelem tudományos feltárása során az a sajátossága, hogy helyesen értelmezi a történelmi tény és a tudományos tény viszonyát, társadalomtörténeti összefüggésbe ágyazza a tényeket, az objektív és a szubjektív dialektikus egységeként fogja fel, s az ismeretek verifikálásában elismeri a történelmi tapasztalat fontos szerepét. Befejezésül a történelmi tény és a tudományos tény dialektikáját boncolgatja a szerző. A valós és a tükrözött, az elsődleges és a másodlagos viszonya jellemzi ezt. Az egyiket a valóságos folyamatok törvényszerűségei, a másikat a megismerésé determinálják. Tartalmi megfelelésük a legfontosabb közös vonásuk, amelynek az objektív igazság az alapja. A történettudományban az objektív igazsághoz való közelítés feltétele annak elismerése, hogy a társadalom történetét végső soron az anyagi termelés feltételei határozzák meg, az osztályharc végigkíséri a társadalom fejlődését, a tudomány pártos kell hogy legyen, s teljességre törekedjék - fejezi be cikkét M. A. Barg. (Isztorija SzSzSzR. 1976. 6. sz. 46- 71. I.) M.