Századok – 1977

Közlemények - Urbán Károly: A Szociáldemokrata Párt értelmiségi akciója 1943–1944-ben 114/I

AZ SZDP ÉRTELMISÉGI AKCIÓJA 121 titkár, Szamay Lajos a felszólalásokra adott válaszában külön kitért az értelmiségi szervezésre. Szamay elismerte ugyan, hogy dr. Török sokak véleményét továbbította, de az akcióval szembeni fenntartásokat teljes erővel igyekezett eloszlatni. Utalt arra, hogy az akció már az első napokban biztató eredményeket hozott: „Akik. .. most jelentkeznek erre a felhívásra, azok még nem konjunktúralovagok. És ha látnák az elvtársak, hogy milyen tömegben jelentkeznek az emberek és kik vannak közöttük, akkor valamennyien őszintén örülnének." Az aggodalmaskodók megnyugtatására Szamay hozzátette, hogy a későbbiekben majd ki kell építeni azt a rendszert is, amellyel a jelentkezőket megrostálhatják.1

6 Az értelmiségi akció meglehetősen vegyes fogadtatásával függött össze, hogy a Népszavában Szakasits Árpád is magyarázatot fűzött az értelmiségi felhíváshoz. Az értelmiségi agitációt Szakasits azzal indokolta, hogy a pártnak szüksége van különböző területen dolgozó, haladó gondolkodású intellektuelek segítségére és szakértelmére ahhoz, hogy „egy átfogó, a magyar gazdasági, politikai és szociális élet minden területére kiterjedő munkatervet készíthessen".1

7 Az értelmiségi akció meghirdetése egyúttal abba az irányba hatott, hogy az SzDP a kispolgárság különböző csoportjaiban is megnövelje befolyását. A fővárosi pártértekezleten éppen Szamay titkár előterjesztése vetette fel azt a gondolatot, hogy ha a párt jelentkezésre szólítja fel az értelmiségieket, akkor mennyivel inkább törekedni kellene a kisiparosság szervezésére, hiszen - érvelt Szamay - nagy részük korábban szervezett munkás volt. Áprilisban már a Népszava is ezt az álláspontot képviselte. Szakasits Árpád „Kisemberek" című cikkében hasonló indoklással sürgette, hogy a munkásság, a parasztság és az értelmiség szövetségéhez a kisiparosok és a kiskereskedők is csatlakozzanak.1 8

A szervezés a későbbiekben valóban ki is szélesedett az említett rétegek irányába. Március közepén a Népszava a fővárosi pártértekezlet tapasztalatait értékelve, világosan tudatta a budapesti pártszervezetekkel, hogy az egyik legfontosabb feladatuk a „tömegbázis még nagyobb kiszélesítése".1

'' Hasonló értelmű konkrét utasítást kaptak a pest környéki SzDP szervezetek is. A pestszentlőrinci SzDP szervezet elnöke február végén a tagtoborzás meghirdetésekor külön felhívta a szervezők figyelmét a középosztálybeliekre, mondván, hogy a hatalomra jutás esetén e rétegekre szüksége lesz a pártnak.''0 Az akció során korántsem csak a diplomával rendelkezők megnyerésére törekedtek, hanem az értelmiség fogalmát tágan értelmezve a szellemi dolgozók alacsonyabb képzettségű kategóriáit (tisztviselőket, technikusokat stb.) is belépésre ösztönözték. A párt értelmiségi szervező munkájának ez a széles értelmezése egyébként mind a háború alatti években, mind pedig a felszabadulás után végig megmaradt. 1943 tavaszán az értelmiségi akció az egész országra kiterjedt. Április-május folyamán a vidékre utazó szociáldemokrata funkcionáriusok mindenütt felszólították a helyi szervezetek vezetőit az erőteljes agitációra, azzal az utasítással, hogy a tagtoborzás során I 6

Uo. Szamay Lajos válasza a felszólalásokra. II

Szakasits Árpád: Holnap. Népszava, 1943. febr. 28. 1 ' Szakasits Árpád: Kisemberek. Népszava, 1943. ápr. 11. 1 ' Néoszava. 1943. márc. 12. Szocialista tömegek. 20

Pl Archívum, 651.f. 6. cs. Baloldali összesítő'. 1943. márc. 19-i jelentés.