Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

614 TÖRTÉNETI IRODALOM jelent helyi újságcikkek mellékes megjegyzéseiből tud arról, hogy a szegedi utcaneveket németre fordítva kellett használni. Mindössze egyetlen példát említ erre. A szerző általában mértéktartóan, tényszerűen közli az utcanevekben megörökített személyiségek tömör életrajzát, felhasználva a megjelent irodalmat, a felkutatott nekrológokat is. Értékelő megjegyzéseiben, ítéletében egyetlen esetben inog meg: ha valamelyik szegedi irodalmi klasszikus az ismeretség vagy barátság okán elismeréssel szólt valakiről, Péter László azt igencsak elfogadja, nem vizsgálja felül (Pl. Kállay Albert, Pillich Kálmán, Pulz Lajos esetében.) Ez bizonyos egyoldalúsághoz vezetett. Érdeme, erénye az utcanevekről és az irodalmi emlékhelyekről szóló két kötetnek az országos és a helyi politikai történethez való szoros kapcsolódása. Időben és színhely tekintetében is gondosan elhelyezve, külön gondot fordított erre a szerző. Az 1848-ban és 1918-ban egyaránt fontos eseményekben szereplő Kárász ház, az 1849-ben emlékezetes tárgyalásokat befogadó Zsótér ház, a progresszió számos harcosát megkínzó Csillag-börtön olyan történeti küzdelmek tanúja, amelyek túlmutattak Szeged határain. Tényekkel gazdagon igazolja és árnyalataiban, sokszínűségében is bemutatja Péter László azt a - Juhász Gyula találó szavaival - „rövidlátó lojalitást", amellyel a nagy árvíz utáni évtizedektől kezdve a felszabadulásig a szegedi vezető rétegek, sokszor teljesen ötletszerűen, az utcanévadással keresték a kormányrúdnál állók kegyeit. Az elnevező törekvések mögött álló csoportok politikai jellemzése igen hasznos, fényt vet a város politikai arculatára. Az utcaneveket feldolgozó kötet bevezető tanulmányának figyelmet érdemlő része a mai névállomány rendezésére, fejlesztésére, korrigálására vonatkozó javaslatok összegezése. Péter László helyes és időtálló irányelvek megfogalmazására törekedett. Meggyőzően kifejtette, hogy nem az utcaelnevezés a maradandó tiszteletnyilvánítás, a tartalmas hagyományőrzés egyetlen vagy legkönnyebben elérhető formája. Szeged jó példát nyújt annak megértéséhez, hogy jóval több a megörökítésre érdemes személy, mint ahány utca a városban van. Pár nyilvánvaló esetet kivéve nehéz igazságot tenni abban, kinek ,jár" még utca Szegeden. A döntés nagy megfontoltságot kíván. Feltétlenül helyeselhetők a stabil utcanévállomány kialakítását célzó tanácsi elképzelések, amelyek valóra váltása során kellő mértékben figyelembe veszik a várostörténet ismerőinek véleményét is. Szegeden is akad helyrehozni való: még tizenöt évvel ezelőtt is előfordult, hogy a középkorból fennmaradt utcanevet ötletszerűen megváltoztattak. Péter László két munkája közvetlen segítséget ad a szegedi hagyománytisztelet erősítéséhez, tartalmassá tételéhez, az utcanévadás sokoldalú feldolgozásával egyúttal újabb irányba kiszélesítette a szegedi várostörténeti kutatást. Szabó Ferenc