Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

600 VITA kaptak »polgárjogot«." Való igaz. hogy a megfogalmazás élességén változtatni kellene -ma már nem írnám így. De a kijelentés velejéért most is vállalom a felelősséget, mert ténykérdésekről van szó. Klaniczay idézett tanulmánya is támogat abban, hogy a marxista történetírás első másfél-két évtizede értékítéleteit, súlypontozását ma már nem minden tekintetben tartjuk helyesnek. 1848/49 mellékszereplői tekintetében ma is lassan halad előre a kutatás. A Spira által ellenbizonyítékul említettekről pedig szabadjon megjegyeznem, hogy nem mellékszereplők! Különösen nem az Perczel, Horárik, Csányi, Ujházy, Damjanich és Guyon, hogy másokat ne említsek. Ha ők mellékszereplők, kik a főszereplők? ! Kossuth és Görgei! (utóbbiról egyébként szintén nem jelent meg monografikusfeldolgozás 1945 után). Ez nem színpadi dráma, amelyben egy vagy két főszereplő van, a többi mellékalak! Az, hogy még — mint Spira íija - a 19. század vitathatatlanul legnagyobb személyiségeinek életrajza is hiányos (az évfordulón derült ki, hogy Petőfiről is milyen keveset tudunk, s még annak is jelentős részét rosszul tudjuk, pedig róla könyvtárnyit írtak össze, nem úgy, mint a Spira által említett Táncsicsról). Mindez csak a bevezetőmben írtakat erősíti. Mennyire kevés lehet a „mellékszereplők" százaira vonatkozó tudásunk, ha még a legfőbbek tekintetében is komoly gondjaink vannak — s mi ez, ha nem felszínesség, felületesség? ! Az sem lehet vitás, hogy az 1950-es évek feldolgozásai ma már sok tekintetben nem kielégítőek. 4. Az Egyenlőségi Társulat alapszabálya és működése tekintetében köszönöm Spira György kiegészítő, pontosító megjegyzéseit. 5. Bevezető: „Ha meggondoljuk, hogy a nemzetiségi kérdés helyes felfogásáig csak a legutóbbi években jutottunk el Magyarországon (pedig ma már a nemzetiségek száma nálunk elenyésző), akkor feltehető a kérdés: jogunk van-e megsemmisítő ítéletet mondani elődeink fölött" (7. old.). Engedtessék meg — talán nem állok egyedül álláspontommal -, ha több esetben (igaz, inkább 1867—1944 viszonylatában) a magyar történetírás egyes képviselőinek, s egyes szomszédos országok több történetírójának nacionalista kijelentéseit „ítéletszerűnek" éreztem, s erre vonatkozik megjegyzésem. összefoglalva az előbbieket: Spira György vitacikkében öt-hat kiragadott mondat és bizonyos nyomdahibák kapcsán kideríti, hogy az inkriminált kötet nem tudományos módszerekkel készült, sajtó alá rendezője nem ismeri a szakirodalmat, s ezért a magyar történetírásról ferde képet fest. Válaszomat a történeti forráspublikálás védelmében írtam, mert mint fiatal kutató - azt hiszem joggal - érzem úgy, nem volt hiábavaló, s főleg félrevezető Mészáros Károly „Önéletírásának" közlése. Amikor a publikáción dolgoztam, reméltem, hogy hozzájárulok a magyar történelem e korának teljesebb feltárásához. Vallom,hogy reményem nem hiábavaló . . .