Századok – 1977
Közlemények - Urbán Károly: A Szociáldemokrata Párt értelmiségi akciója 1943–1944-ben 114/I
118 URBAN KÁROLY tásoktól és fel kell készíteni arra az időre, amikor az SzDP „történelmi feladatát" teljesítheti. Szeder többször is hivatkozott arra, hogy a párt befolyása meglehetősen csekély s hangsúlyozta, hogy „tettekkel tényezők sajnos nem lehetünk". Ugyanakkor fontos célként tűzte ki, hogy a mozgalmat „amennyire a mai viszonyok lehetővé teszik, frissé és elevenné tegyük és erejében gyarapítsuk".4 A pártvezetőség új irányvonalát erősítette a Népszava 1942-es karácsonyi száma is, amely egy évvel korábbi jeles elődjével ellentétben nem harcos fellépésre buzdított, hanem a háború utáni feladatokra való felkészülés gondolatát állította előtérbe s a háborút követő „átmenetgazdálkodás" terveinek kimunkálását sürgette. Ez a szám röpítette fel a „Holnap Magyarországa felé" jelszót is, amely ettől fogva a Népszava cikkeinek állandó motívumává vált. Ezt a jelen feladatai elől a jövőbe menekülő új irányvonalat a karácsonyi számban megszólaló kommunisták, Gosztonyi Lajos, Nagy István erőteljesen bírálták és Kállai G> ulához hasonlóan a „mostani" teendők vállalásának fontosságát hangsúlyozták.5 De az új irányzat megszilárdulását megakadályozni nem lehetett; a holnap ígérete a szociáldemokrata baloldalt is átmenetileg teljesen magával ragadta. Az SzDP-re váró majdani nagy feladatok jegyében készítették elő a rövidesen meginduló tagtoborzást. „Aki a csendesebb hónapokban és években nem szervez, nem toboroz, nem épít pártot, mozgalmat — írta Szakasits Árpád 1943 január közepén a Népszavában — ... az ne várjon győzelmes ünnepeket, mert az semmit sem készített elő, semmit sem tett érte."6 A párt megerősítésének szándéka már eleve úgy vetődött fel, hogy az SzDP-nek a munkásosztály mellett más társadalmi rétegekben is aktív szervező munkát kell végeznie. De mivel a tömegbázis növelésének igénye egyidőben jelentkezett a „tervkészítés korszakának" meghirdetésével, így az értelmiség megnyerésére különösen nagy súlyt helyeztek. Az értelmiség felé fordulással a párvezetőség két célt kívánt elérni: 1. Általánosabb célja az értelmiség arányának növelése volt a pártszervezetekben, abból a meggondolásból, hogy ha az SzDP a háború befejezése után vezető hatalmi tényezővé válik, megfelelő létszámban rendelkezzék magas képzettségű párttagokkal. 2 Szűkebb célját a legfontosabb műszaki, gazdasági és kulturális kérdésekkel foglalkozó szakemberek munkaközösségeinek létrehozásában látták, amelyek konkrét, s a háború befejezésekor azonnal alkalmazható terveket dolgoznak ki a pártvezezetőség számára. 1943 elején a párt vezetői helyesen ismerték fel, hogy az SzDP az értelmiség megnyerése terén a korábbiaknál nagyobb eredményeket érhet el. Ez időre a gazdasági helyzet romlása az intelligencia soraiban is növekvő elégedetlenséget váltott ki. Az alapvető élelmiszerek és ruházati cikkek ára a negyvenes évek elején rohamosan emelkedett és ez elsősorban a városi lakosság — s köztük az értelmiség — életszínvonalát jelentősen csökkentette.7 A legutolsó, 1941 decemberi fizetésrendezés az értelmiségi és tisztviselői 4 Az SzDP XXXIII. kongresszusának jegyzőkönyve. Pl Archívum, 658. f. 1/36. 5 Népszava, 1942. dec. 25. A karácsonyi szám értékelését lásd Pintér István: Magyar kommunisták a Hitler-ellenes nemzeti egységért. 1941 június-1944 március. Bp., Kossuth Könyvkiadó. 1968. 152-155. 6 Szakasits Árpád: Nagy feladatok előtt. Népszava, 1943. jan. 17. 1 A fontosabb élelmiszerek kiskereskedelmi ára a fővárosban 1940 és 1943 között változóan kb. 80-200%-kal emelkedett. Budapest 1873-tól napjainkig. A Székesfővárosi Statisztikai Hivatal zsebkönyve. 1945. 237.
