Századok – 1977

Közlemények - Urbán Károly: A Szociáldemokrata Párt értelmiségi akciója 1943–1944-ben 114/I

AZ SZDP ÉRTELMISÉGI AKCIÓJA 117 működése (1929—1932) ellenére is felettébb értékes tevékenységet fejtett ki a kommunista hatás alatt álló, Jáhn Ferenc és Schönstein Sándor vezette Szocialista Orvosszervezet. A harmincas évek második felében már önálló szervezetet alkotott a szocialista irók csoportja és 1934-től az SzDP legális keretei között dolgozott a szocialista képzőművészek csoportja is, amely 1940-től 1942 májusáig Szocialista Képzőművészek Szervezete néven működött.3 Ε szervezeteknek és néhány más rövidebb életű társuknak jelentős részük volt abban, hogy kialakult a pártban egy vékony, szocialista eszmeiségü értelmiségi réteg, amely kiemelkedő szerepét vállalt a párttagság ideológiai és kulturális színvonalának emelésében, ismereteinek gyarapításában. A harmincas évek közepétől több szempontból lényeges változások figyelhetők meg az SzDP és a magyar értelmiség viszonyában. A fasizmus előretörése nemzetKözi téren, a német befolyás növekedése idehaza felkavarta a magyar szellemi életet, sorompóba szólította a különböző ellenzéki irányzatokat. A felélénkült publicisztikai tevékenységből, az élesedő vitákból az SzDP is aktív részt vállalt. A viták eredményeként a: párt álláspontját is inkább a széleskörű összefogás igenlése jellemezte, az összefogás tengelyét azonban a kommunista népfrontgondolattól eltérően, Mónus Illés hatására legtöbben a munkásság és a polgárság antifasiszta szövetségében látták. Bár a párt felfogása ebben az időben az értelmiség szélesebb köre előtt vált ismertté, ez a pártszervezés terén még nem vezetett komolyabb előrelépéshez. Annál nagyobb nyomás nehezedett az SzDP-re az évtized végén, az 1938. XV. és az 1939. IV. törvénycikk elfogadását követően: a lehetetlen helyzetbe került zsidó értelmiség egyrésze politikai támaszt keresett a pártban. A világháború küszöbén, majd a háború kitörése után a Teleki-kormány intézkedései révén meggyengített Szociáldemokrata Párt és az értelmiség közötti kapcsolatok átmenetileg meglazultak. Ujabb közeledésre és csadakuzásia csak később, a függetlenségi mozgalom 1941 —1942-es tetőpontján került sor. Ezek az új jelenségek, amelyeket fentebb éppén csak jelezni tudtunk, több vonatkozásban számottevően módosították a Szociáldemokrata Párt és az intelligencia viszonyát. De nem idéztek elő változást abban, hogy a pártvezetőség az értelmiség széles körű szervezését 1943 elejéig nem tűzte ki feladatul. Az értelmiségi akció megindításának háttere A magyar függetlenségi mozgalom 1941 —1942-es nagy fellendülését követő kegyetlen rendőri megtorlás hatására a Szociáldemokrata Párt vezetői 1942 őszétől újabb, módosított politikai irányvonalat dolgoztak ki, amelyet a pártvezetőség az SzDP XXXIII. kongresszusán meghirdetett és különösebb ellenállás nélkül el is fogadtatott. Az 1942. december 13-án megtartott kongresszuson Szeder Ferenc főtitkári referátumában a legfőbb feladatot abban jelölte meg, hogy a pártot meg kell óvni az újabb megrázkódta-3 A toll fegyverével. Jáhn Ferenc válogatott publicisztikai írásai. Válogatta: Jáhn Anna. Bp. Medicina Könyvkiadó. 1968. Bán András-Láng Péter: Dr. Schönstein Sándor (1898-1945). Párttörténeti Közlemények, 1972/3. - Németh Lajos: A magyar szocialista képzó'művészek csoportjának története. A magyar művészettörténeti munkaközösség 1952-es évkönyve. Bp. 1953. Major Máté: Negyedszázada alakult a Szocialista Képzőművészek Csoportja. Magyar Építőművészet, 1959. 3-4. Aradi Nóra: Képzőművészet és munkásmozgalom. Párttörténeti Közlemények, 1972/3. 101-103. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Bp. Akadémiai Kiadó. 1962.