Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
AZ 1848-AS NEMETORSZÁGI VÁLTOZÁSOKRÓL 473 magyar kormány a szövetségkeresés egyik fontos eszközének a kölcsönös gazdasági érdekek hangsúlyozását tekintette. Ez tűnik ki Klauzál Esterházyhoz címzett augusztus 21-i leveléből, amely szerint: „Politikai állásunk még nem alakul aképp, hogy azon helyzetbe ne jöhetnék, más kül nemzetek sympathiáját keresni, mihez kereskedési szerződések a leghatályosb eszközül szolgálnak, melly eszközt tehát egyelőre kezünkből kiereszteni politikai helyzetünk tanácsossá nem teszen."6 1 Ugyanez a felfogás jellemezte a gazdasági kérdésekért felelős magyar minisztert már április végén is, amikor azt fejtette ki Blackwellnek, hogy „a jelen helyzetben gazdasági érdekeinket alá kell vetnünk politikai érdekeinknek és gazdasági előnyöket olyan országnak fogunk nyújtani, amely elsőként nyújtaná nekünk erkölcsi támogatását". Akárcsak Batthyány, ő is az angol kormány válaszától tette függővé, hogy „önálló vámterületünk" a német vámrendszerhez, vagy az angol szabadkereskedelemhez igazodik.6 2 A Batthyány-kormány tehát először Angliának kínálta fel a szövetséget és az azzal járó gazdasági előnyöket, várakozásait azonban hamarosan keresztülhúzták Palmerston válaszsorai.6 3 Az üzenetből azt olvasta ki, hogy nem igen bízhat a szigetország támogatásában, s bár a magyar önrendelkezés londoni elismertetésére irányuló kísérleteket továbbra sem adta fel, fő szövetségesét már a megszületőben levő új Németországban kereste. A frankfurti követküldést az előzmények ismeretében tehát korábbi elhatározáson alapuló döntésnek tekinthetjük, ami összefüggésben állt a minisztérium külföldi értesüléseire is épített koncepciójával. Ennek egyik alappillérét az európai közvélemény által is befejezett tényként elfogadott egységes Németország képezte, amely a magyar kormány várakozásai szerint egyben az örökös tartományok beolvadását is feltételezte.6 4 A Német Szövetséghez tartozó és nem tartozó, Habsburg-fennhatóság alatt álló országok egymás közötti államjogi kapcsolatáról már az előparlament is tanácskozott. Álláspontja értelmében Magyarország, Lombardia-Velence és Galícia — akárcsak a Poroszországhoz tartozó Posen — német államokkal közös dinasztiájuk ellenére sem válhattak a német egység részévé, összetartozásukat Ausztriával a perszonális unióra kellett volna korlátozni.6 5 Figyelembe vette és külpolitikai koncepciójába beépítette ezt a lehetőséget a Batthyány-, illetve a Kossuth-kormányzat is. A frankfurti kísérlet ugyanis Magyarország Ausztriától elkülönült államiságával számolt, esetleges sikere tehát a márciusban kiharcolt magyar önrendelkezés nemzetközi biztosítékait teremthette meg. A közép- és keleteurópai területi átrendeződéssel így meginduló folyamatát végiggondolva, a magyar politikusok meggyőződve hitték és hirdették, hogy Magyarország bizonyos fokig képes lesz az európai nagyhatalmak által féltve őrzött európai egyensúly megüresedő helyének betöltésére, a Habsburg-birodalomnak korábban szánt szerep átvételére. A Magyarország jövője szempontjából döntő jelentőségű, Frankfurt irányába tett lépéseket tehát nem az angol visszautasítást követő reménytelen próbálkozásnak, hanem az európai változásokat 61 OL. H. 6. (A király személye körüli minisztérium. Elnöki iratok) 1135. 6 2 Hajnal István: i. m. 37, vö.. Haraszti Êva: i. m. 50. 6 3 Hg. Esterházy Pál jelentése Batthyány Lajosnak 1848. V. 13. - közli: Hajnal István: i. m. 33, vö.:Hajnal István: i. m. 16; W. Mommsen: i. m. 202. 64 Vö.: Hajnal István: i. m. 16; W. Mommsen: i. m. 202. 6 5 Hajnal István: i. m. 48.; Waldapfel Eszter: i. m. 19. Az 1849-ben megszületett birodalmi alkotmány e kérdésre vonatkozó pontjai megfelelnek az eló'parlament határozatának - Id. Hugo Hantsch: Die Geschichte Österreichs. Graz-Wien-Köln. 1962. II. 343.
