Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

472 ERDÖDY GÁBOR A magyar megfigyelők sikerrel követték az erőviszonyok alakulását. Megállapították, hogy a frankfurti testület összetétele teljes mértékben tükrözi az össznémet térségre jellemző érdekellentéteket. Ezek megszüntethetőségével kapcsolatos derűlátásukat nem zavarta meg az sem, hogy a Pál-templom nem rendelkezett a határozatainak végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges eszközökkel. A Pesti Hírlapban megnyilvánuló vélemény lehetségesnek tartotta pótlásukat, s ebben elsősorban „az egyes tartományokban uralkodó szellemre, melly e törekvéseket végre fogja hajtani", számított. Különösen a parlament május 27-i — az egyes német tartományok és a „köztörvényhozás" viszonyát szabályozó — határozatához fűzött reményeket, mert úgy látta, hogy „ezzel roppant reformok alapja tétetett le a nemzeti gyűlés által".s 8 A magyar-német kapcsolatok alakulása, Németország jelentőségének növekedése Magyarország vezető politikusai a tavaszi forradalmi hullámot követő első hónapok eseményeit vizsgálva úgy látták, hogy az ellenforradalom pozícióinak gyökeres felszámolása elmaradt, s hogy az elért eredményeket veszély fenyegeti Németországban és Európa-szerte egyaránt. Kossuth és Szentkirályi utolsó követjelentése már április 16-án azt fejtegeti, hogy „az Európai szabad népcsalád közös érdekének alapján — bár nem aggodalom nélkül, de mégis férfiakhoz illő elszántsággal nézhetünk a kétes jövendő eleibe, mert bennünket, hacsak a slav faj által elenyésztetni nem akarunk, függetlenségünk megóvása mellett önlétünk érdeke köt a germán faj szövetségéhez, azt viszont és minden európai szabad nemzetet hazánk és egymás között az északi hódító hatalmának terjedése ellen a szabadság érzete egyesít."5 9 Az új Németországban Kossuthék leendő szövetségesük megszületését várták. A két nép közeledését a forradalmi mozgalmak széles körű összefogása irányába mutató lépésnek tekintették, a szerintük elsősorban a cári Oroszország részéről várható támadásokkal szemben. A német—magyar kapcsolatok alakulását a nemzetközi összefüggések szemszögéből vizsgálták, s a közös hang megtalálásába vetett reményeiket mindkét fél érdekeinek egybeesésére alapozták. Nem mondtak ellent megállapításuknak a Batthyány-kormány Anglia irányába tett, külföldi szövetségesek után kutató lépései sem. A minisztérium ugyanis teljesen érthető okokból próbálkozott elsőként egy olyan nagyhatalom szimpátiájának megnyerésére, amely meglevő tekintélyével és hatalmi állásával az európai átalakulás egyik döntő meghatározójának mutatkozott, s amelynek esetleges kedvező hozzáállása véglegesen megszilárdíthatta Magyarország európai pozícióját. Blackwell április 25-i, Batthyány-val folytatott beszélgetéséről beszámoló jelentése arról tanúskodik, hogy a magyar miniszterelnök inkább Londonban szerette volna megtalálni országa támaszát. Jelzi azonban azt az elhatározást is, hogy amennyiben Anglia haboznék elismerni Magyarország különállását Ausztriától, ,fénytelenek leszünk politikánkat a német konföderációhoz igazítani".60

A s " PH, 1848, VI. 7. 523, vö.: MEM 5. 34., Urbán Aladár: i. m. 143. 59

KÖM XI. 743. 60

Közli: Haraszti Éva: Az angol külpolitika a magyar szabadságharc ellen. Bp., 1951. 50; Hajnal István: i. m. 36.