Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
AZ 1848-AS NÉMETORSZÁGI VÁLTOZÁSOKRÓL 471 tisztázásához azonban nem jutottak és nem is juthattak el. Az ellenforradalmi erők tevékenysége ez idő tájt Európa-szerte megélénkült, s a forradalmak számára kedvező korábbi állapotok megváltoztak. Az ellentétes érdekek összeütközése egyelőre még váratott magára, s annak kimenetelére a bizonyosság igényével még jósolni sem igen vállalkozhattak az egykorúak. Jelentősen megnehezítette a magyarok frankfurti tájékozódását az események túlságosan lassúnak megismert kibontakozása, ami jogosan váltotta ki az egységes Németország híveinek — köztük Pázmándy — elégedetlenségét. „A konzervatív professzorok a dolgokat szubjektív és objektív oldaláról szemlélik, disztingválnak és szubdisztingválnak oly sokáig, hogy végülis az egész tárgyalás a semmibe fúl" — fejti ki aggályait a hazai belpolitikában egyébként nagyon is mérséklő szerepet játszó magyar követ Kossuthnak.5 ' Nem hiányoztak a bíráló megjegyzések a Pesti Hírlap Frankfurt munkáját értékelő, elsősorban a gyűlés bátortalanságát kritizáló szavaiból sem: „Egy illy — úgy szólván -forradalom útján alakult testületnek ... el kellene hagyni a mérséklet terét", s végre kormányt alakítani — szögezi le június 28-án.52 A Közlöny az elmarasztalt követek védelmére sietett ugyan, érvelése azonban a belső türelmetlenkedőkkel — a magyarországi átalakulás ütemének, az érdekegyesítő politika funkcionálását veszélyeztető, gyorsítását követelőkkel — szembeni aktualizálása miatt nem képezhette a helyszíni megfigyeléseken alapuló értékelés cáfolatát.5 3 Június végére mégis bizonyos haladás volt észlelhető a birodalmi alkotmánnyal kapcsolatos konkrét kérdések tárgyalásában. A Közlöny hírei szerint „Németország erőteljes egységének előállításáról nincs vita a gyűlésben, csak azon út és módszerre nézve, melly ezen czélhoz vezet, térnek el a vélemények".5 4 A Kossuth Hírlapja vázolja a népfelség értelmezése körül megmutatkozó ellentétek lényegét és ismerteti a Blum és Jordan vezette baloldal, valamint a szerinte Vincke és Welcker irányítása alatt álló konzervatívok álláspontját.5 s A vitában a mérleg nyelvét a balközép felé látja hajlani, s a megalakítandó minisztérium tartós működésében egyedül annak vezetője, Gagern megválasztása esetén bízik.56 „A pártok a gyűlés kebelében napról napra élesebben definírozzák magokat, a bal centrum ... eddig, ha magát derekasan megfeszítette, győzött" — számol be a parlamenti pártok helyzetét értékelő Szalay Szemeréhez írott június 15-i levele.5 7 51 Pázmándy Dénes levele Kossuth Lajoshoz 1848. VI. 17. - közli: Waldapfel Eszter: i. m. 22. Nem annyira politikai éleslátást, mint inkább a baloldal „túl heves" fellépése miatti félelmet, „erős jellemhibát" vél felfedezni Pázmándy magatartásában Hajnal István: i. m. 51. 52 PH, 1848. VI. 28. 597. 53 Kny, 1848. VI. 21.51. 54 Kny, 1848. VII. 1. 87. 5 5 „A pártok élén jobbról Vincke, balról Blum és Jordan küzdenek. Azok a szabadságot a fejedelmek tulajdonának állítják, miből ők a népet tetszésök szerint részesíthetik; s ebből azon bámulatos következtetést vonják a véleményezők, hogy ők a jog terén harcolnak. Ezek ellenben a népek eredeti kincsének mondván azt, mint a fejedelmek által elrabolt tulajdont, a forradalmak közepett egyedül revindicáltak." - KH, 1848. VII. 1.4. Ugyanerről ld. KNy, 1848. VII. 1. 81, vö.: „A frankfurti radikaldemokrata pártnak és a baloldalnak a programjai" - NRZ. 1848. VI. 7., MEM 5. 34. 56 „A siker után esengő honfinak szeme csak a bal centrum felé fordul reménnyel és bizalommal, s mindenek felett Gagern felé." ö fog minisztériumot alakítani, „egyébként a kormány 24 óráig sem állhatna" - KH 1848. VII. 2. 7. 57 Waldapfel Eszter: i. m. 23. 3
