Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
470 ERDÖDY GÁBOR tartották lehetetlennek, hogy a „Rajna-balparti lakosság minden pillanatban irányt adhat a város mozgalmának".4 2 Szalay és Pázmándy május végi jelentése a porosz és az osztrák követek többségének minden centralizációs törekvést elutasító magatartásáról számol be.4 3 Megfigyelésük teljes mértékben igazolta a kormánypárti magyar hírlapok bécsi és berlini helyzetjelentéseit, amelyek azt sugallták, hogy a reakció nemcsak Frankfurtban dolgozott a haladás ellen. A Közlöny június 19-i hírei szerint a porosz országgyűlés képviselői megtagadták a márciusi forradalom elismerését, „a gyerek megtagadta anyját", s ez a forradalmi erők újabb aktivizálódásához, a felébresztett nyugtalanság pedig fokozódó gazdasági visszaeséshez vezetett 44 Nem festett sokkal biztatóbb képet a Pesti Hírlap a bécsi politikai körök magatartásáról sem. Bár a „szélsőbalban" Németország feltétlen híveit látja, az általa mérvadónak tekintett „közép-réteg"-ről viszont úgy ítél, hogy az „a szláv—osztrák és német szabadelvű és általános szabadság eszméjű pártok között" ingadozik „határozatlanul" 4 s A megosztottságról kialakított képet tovább erősítették a bajor uralkodó lépéseiről kapott értesülések. A Pesti Hírlap egyik cikkírója úgy látta, hogy „a német reactió Münchenben ütötte fel táborát... Ez országgyűlés volt az, melly a frankfurti nemzetgyűlést nem ismerte el egész Németországra alakítónak."4 6 A vezető magyar politikusok továbbra is igen erősnek érezték az elsősorban a legnagyobb német államok politikájában megtestesülő partikuláris törekvéseket,4 7 s „a kisebb statusok követeikben" keresték az egység legfőbb szorgalmazóit már a frankfurti magyar küldöttek is.4 8 Továbbra is elítélték az általános megbékélés folyamatát szerintük hátráltató republikánus megmozdulásokat. A Pesti Hírlap egyébként sem tartotta érettnek a feltételeket a köztársasági követelésekhez. ,.Németország politikai fejlődtségében a respublica még messze van, s a társadalmiság szükségeit az alkotmányosság kebelében óhajtja kielégíteni" — szögezi le49 és élesen elítéli a németországi demokrata társaságok „zavart keltő izgatásait".5 0 Az elmondottakból az derül ki, hogy bár az egymással szemben álló politikai csoportosulások körvonalait a kortársak felismerték, a németországi erőviszonyok teljes 4 2 Szalay és Pázmándy helyzetjelentéséről ld. Waldapfel Eszter: A független magyar külpolitika 1848-49. Bp., 1962. 20. 43 Uo. 21, vö.: PH, 1848. VI. 9. 531. 44 Kny, 1848. VI. 19. 43, VI. 21. 52; a porosz kormány Frankfurt-ellenes cselekedeteit ítéli el: Rave aux és Beckerath VI. 19-i felszólalása is; Id. St. Β. No. 3. 28-29. 45 PH, 1848. VI. 9. 531; vö.: Urbán Aladár: i. m. 128,: a bécsi politikai erőviszonyok megítélésében a frankfurti parlament sem volt egységes, ld. erről: Teitteles, Neugebauer és Neuwall, illetve Bergers felszólalásait - St. Β. 1848. VII. 1. No. 30. 667, 669, 673, illetve 677. 46 PH, 1848. VI. 28. 397; ugyanerről tájékoztat Heckscher 1848. V. 27-i beszéde - Id. St. Β. No. 9. 130. 4 7 „Mindegyik territórium elsősorban saját külön érdekeit tartja sajnos még mindig szem előtt" - Braun, Röder és Nizze VI. 20-i beadványa szerint is, Id. St. Β. No. 20. 391. 48 Szalay és Pázmándy május végi jelentését közli: Waldapfel Eszter: i. m.21.;vö.: V. Valentin: i. m. 27. 49 PH, 1848. VI. 9. 531; a republikánus mozgalom hanyatlásáról számol be Marx: „A democrata párt" c. cikke is - Id. MEM 5. 16; vö.: W. Mommsen: i. m. 129. so PH, 1848. VII. 1. 609.
