Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
454 VARGA J. JÁNOS Valentini ezek az felűről megírt incattusok elvégzett gonosz szándékkal köteleket szerezvén practikát inditottanak és Francsics Péternek az öccsét el akarták szabadítani. És az drabontnak posztót és pénzt ígértenek, mely factumon rajta tapasztaltak és magok se tagadták. Azért mint afféle malefactorok felől, kik az dominus actor házán gonoszságot akartanak cselekedni, az dominus actor törvényt vár." A jegyzőkönyvből kiderül, hogy a vállalkozás kudarccal végződött, ezért az úriszék a vádat elejtette. Megjegyezte azonban, hogy a cselekmény nem marad megtorlatlanul, „ . . . mert annak más szokott büntetése vagyon". Francsics I. Pétert ugyanakkor bizonyos láda föltörésével és a benne tálát javak eltulajdonításával is vádolták. Nem meglepő azonban, hogy - miután a vádlott tagadott — a bíróság ezúttal sem talált az elítéléshez elegendő bizonyítékot, s így a németújvári főporkoláb előtt leteendő esküvel megmenthette magát.71 A dominusz személye ellen elkövetett vétségnek minősítették Batthyány I. Ádám egyik hegymesterének tettét is, amelyet 1643 első kántorában tárgyaltak. A jegyzőkönyv szerint a dominusz Szilágyi Miklós nevű főemberét rendelte ki az egyik Vas vármegyei faluba, hogy a dézsmára kötelezhetők számát megállapítsa. A hegymester, akinek ebben segítenie kellett volna, nem tartott Szilágyival, sőt gyalázta, majd vasvillával is megfenyegette. Batthyány ezért széke elé idéztette, ahol 40 forint bírsággal sújtották. A deliberatum szerint ugyanis „ ... az gondviselő szolgák, melyek urok commissiójával járnak, mindenkor azoknak személyeket viselik". Jellemző, hogy a két előző perben a nemesi vádlottak esküvel tisztázhatták magukat a súlyosabb vádak alól, míg jelen esetben a jobbágyszármazású alperesnek ezt a lehetőséget — egy főemberrel szemben — nem biztosították.7 2 Gyakran megesett az ilyesmi a nemesi renden kívül állókkal, akik a jogszolgáltatás útvesztőibe kerülve igazukat akarták bizonyítani. Találóan írta Takáts Sándor: „Pókháló a törvény. Csak az aprók akadnak és vesznek benne. A nagyja keresztül jár rajta és erővel kiveri magát."7 3 * A kor büntető peres eljárása a nyomozó rendszer elvein épült föl. A nyomozó rendszer a bűnvádi eljárásnak az a formája, amelynél a bíróság — tudomására jutott büntetendő cselekmény vagy gyanú esetén - vádemelés nélkül is megindította az eljárást, s maga a hatóság igyekezett összegyűjteni a gyanúsítottak elítéléséhez szükséges terhelő adatokat.74 A vizsgált peijegyzőkönyvek tanúsága szerint katonák esetében minden alkalommal nyomozás előzte meg mind a seregbíróság, mind az úriszék előtt folytatott tárgyalást — ellentétben a jobbágyok sommás pereivel -, ami a büntető ügyek kivizsgálása tekintetében a vitézlő rend különállását és kedvezőbb helyzetét mutatja. A bűncselekmény földerítését — amelynek során a nyomozás és a vizsgálat teljesen egybefolyt - vizsgáló bizottság végezte. Tagjait kisebb jelentőségű ügyekben a helybeli kapitányok és a földesurak nevezték ki, a súlyosabb bűnesetek nyomozását ellenben a dunántúli generális által kijelölt bizottság végezte. 71 Uo. 1-2. f. - A rabszöktetési kísérletért kiszabható „szokott büntetés"-ró'l a jegyzó'könyv nem szól. 72 Uo. 16.sz. 7-8. f. 73 Takáts S.: i. m. (1926). 311. 74 Varga E. szerk.: i. m. (1961). 122.
