Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
SEREGSZÉK, HADISZÉK, ÚRISZÉK 451 tudtak azonban a fegyelemsértéseknek és a bűncselekményeknek útjába állni. Táborozás idején a fegyelem föllazult és a katonák — a felelősségre vonás elmaradásában vagy az igazságszolgáltatás fogyatékosságaiban bízva - a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. * A dominusz bírói hatalmának csupán egyik része származott katonai tisztségéből. Joghatóságának másik részét földesurasága képezte, amelynek jellegét döntően az határozta meg, hogy úriszéke elé idézhetett nemest és nemtelent egyaránt. Az úriszék összetételét a földesúr határozta meg. Erről Batthyány III. Boldizsár egyik tisztségviselője a következőket írta 1583-ban: „ . . . mikor uram űnagysága az . .. székin törvínt tétet is, tahát . . . senkinek nem engedi, hogy más fogott embert ültessen az ... székibe, hanem akiket . . . leültet avagy akivel . . . leül, azokkal tészen törvínt. . ,"56 1582 tavaszán a szalonaki úriszék bírói testületébe meghívták Polyányi Farkas vármegyei alispánt, Soll Farkas szolgabírót, Bogodi Balázs szalonaki udvarbírót, Szvetkovit Gergely porkolábot, néhány ősi esküdtet és 8 szalonaki polgárt, valamint 2 deákot.57 Batthyány I. Ádám ennél nagyobb számban hívott „törvény-tevő" urakat. 1646. április 9-én a Körmenden összeült úriszék tagjai között találjuk a megyei tisztségviselőket: 2 alispánt, 4 szolgabírót, 2 alszolgabírót és 2 esküdtet, a 8 hadnagyság valamennyi parancsnokát, a dunántúli generális más főembereit, továbbá a németújvári, szalonaki, dobrai, körmendi porkolábokat és tiszttartókat, valamint 2 prókátort és 1 nótáriust.5 8 A 16—17. századi úriszék tehát a katonai bíróságoknál népesebb és vegyesebb összetételű testület volt, amelyben megyei tisztviselők, meghívott nemesek, urasági alkalmazottak, mezővárosi polgárok és a földesúri magánkatonaság tisztjei a legkülönfélébb számban és összetételben keveredtek. Az elnök valamelyik jelenlévő megyei úr vagy más előkelőség volt, néhol az uraság tiszttartója; maga a földesúr e korszakban már ritkán jelent meg az üléseken. Az úriszéktartó földesurak többnyire a pallosjogot vagy „vérhatalmat" is birtokolták, így törvényszékük hatásköre szinte korlátlan volt. Az úriszék ítélkezett „ ... az úr jobbágyai, udvari népe, cselédsége, katonái, alkalmazottai s a jobbágytelkein élő nemesek egymás közötti, a földesúrral szemben felmerülő s idegenek ellen irányuló mindenféle ügyeiben, továbbá a földesúr területén elkövetett bűncselekmények s a birtokán kézrekerült gonosztevők ügyében".59 Nem volt tehát katonai fórum, de a földesúri magánkatonaság tagjaira is kiterjedő hatáskörrel rendelkezett. A pallósjogú úriszékről a vesztes fél nem fellebbezhetett más bírósághoz, ítélete végleges volt, az általa kiszabott halálos ítéletet végrehajthatták.6 0 A földesúr illetékessége birtoka határáig terjedt, ezen belül területi és személyi jogok alapján ítélkezett. így az úriszék esetében is a katonai bíróságok gyakorlatából már megismert elv érvényesült: a bűnöst az büntette meg, akinek a birtokán a cselekményt elkövette és akit arra tisztsége följogosított. Ha valamelyik főúr katonája idegen birtokos 56 OL. Β. CS. lt. Ρ 1322. 188. es. sz. η. 57 Uo. 26. sz. 38. f. 5' Uo. 27. f. 59 Varga Endre szerk.: Úriszék. XVI-XVII. századi perszövegek. Bp. 1958. 42. 6 0 Varga Endre szerk.: A magyar bírósági szervezet és perjog története. Bp. 1961. 60.
