Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
450 VARGA J. JÁNOS Pálffy generális seregében, török leányt ejtvén rabul, azon erőszakot vett. A hadiszék ezért tűzhalálra ítélte. A vádlott azonban vitéz ember hírében állott és a török leány a tulajdonát képezte, ezért „ . . . kegyelemből, magyar módra a fejét török rabbal üttették le".5 1 A hadiszék hatáskörébe nemcsak a fellebbezett ügyek és a súlyosabb vétségek megítélése tartozott. A generális székén katonai törvényeket és határozatokat is hoztak, amelyek a kerület valamennyi végházára és a magánföldesúri haderő összes katonájára érvényesek voltak. A dunántúli főkapitányságban a 17. század közepén többnyire Körmenden vagy Németújvárott ültek össze törvényhozásra a végvári kapitányok és a szervitorok parancsnokai. 1644. július 7-én a körmendi hadiszék ülésén többek között megjelentek: Keglevich Péter dunántúli vicegenerális, Besenyei István kiskomáromi, Ördögh István pölöskei, Szecsődy István lenti, Hagymássy István szentgróti, Kaczor Balázs egervári, Török István szentgyörgy vári és Sibrik Miklós kémén di kapitány, továbbá Káldy I. Ferenc - a Batthyány szervitorok főkapitánya -, vármegyei tisztségviselők és meghívott bírák. Miután rendezték a peres ügyeket, aláírásukkal és pecsétjükkel hitelesített határozatokat hoztak.5 2 A fellebbviteli fórum háború idején is működött. A hadiszéknek ilyenkor volt a legtöbb dolga, mert a táborban és táborjártatásban számos vétek esett. A rendtartások olyan büntetési elveket tükröznek, amelyek a vétségek megelőzését és az elrettentést szolgálták: „Nem az ebet az oroszlán előtt, hanem az oroszlánt büntesse meg az eb előtt — olvassuk egy helyen —, azaz a nagyobbat kell megbüntetni a kisebb példájára, nem a kisebbet a nagyobb példájára." A szabályzat másik pontja szerint „minden tisztviselő az alatta valójának a legelső és legkisebb vétkét büntesse meg ..., mert ha elmulatja, abból a következik, hogy az vétkes ember az nagy vétkpt is kicsinnek, a kicsint peniglen semminek tartja; de ha a kicsint vagy kissebbet megbüntetik benne, a nagy túl inkább megtartózik."5 3 A rendtartást a generális parancsára a katonák előtt kidobolták,5 4 figyelmeztetőül pedig ott állott a tábor piacán az akasztófa, amely mindenkiben fölidézte az elítéltek szomorú sorsát.5 5 A megfélemlítést szolgáló igazságszolgáltatást a fokozottabb fegyelem igénye tette szükségessé. Tábori viszonyok között, amikor a katonák naponta harcérintkezésbe kerülhettek az ellenséggel, mindenféle kihágást és bűncselekményt szigorúbban büntettek: őrségen való elalvásért botozás járt, szökésért, lopásért és hatalmaskodásért halál, gyújtogatásért a katonát megégették. A büntetési nemeket — kisebb vétségekért — kiegészítette még a becsületvesztés, pénzbírság, a zsold elvonása, dorgálás, kikötés és vasraverés. A följebbvaló elleni támadást és az engedetlenséget mindig a legszigorúbban, halállal büntették. A tábori ediktumok, sőt az országos törvények sem 51 Uo. 144. 52 Uo. 154-155. - 1643-ban, amikor a török számos futárt elfogott, Batthyány I. Ádám közölte fó'embereivel, hogy „ ... az körmendi törvényünkkor igazétásban vesszük, mint köllessék hordozni az leveleket". OL. Β. es. lt. Ρ 1315. 1. es. 334. f. 5 3 OL. Teleki es. lt. Ρ 658. 14. es. 3169. sz. 437. f. 54 OL. B. es. lt. Ρ 1313. 252. es. sz. n. s 5 OL. Teleki es. lt. Ρ 658. 14. es. 3169. sz. 438. f. - A tábori inventáriumokban „hóhérnak való pallos"-ról is olvashatunk, ez ugyancsak az igazságszolgáltatás jellegére utal. Uo. 341. f.
