Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
448 VARGA J. JÁNOS Komárom és Győr önálló végvárak voltak, élükön független, többnyire német generálisokkal. Seregszékeik és a győri főkapitánysághoz tartozó észak-dunántúli véghelyek seregbíróságai ezért nem a dunántúli generális, hanem a komáromi, illetve a győri főkapitány felügyelete alatt állottak, az ő hadiszékük képezte fellebbviteli fórumukat is.4 4 A Balatontól délre eső várak seregszékeitől ellenben a Batthyányak hadiszékéhez kellett fellebbezni. Ennek módját Batthyány I. Ádám a következőképpen szabályozta: ha a seregszék előtt „ ... el nem igazodhatnék azon causa, tehát szabad légyen az vesztő félnek főkapitányunk (ti. Batthyány helyettese) eleiben, s ha kévántatik az mi székünkre is appellálni. Fönt tartván azt is, hogy ha criminális az causa, az olyan személy megfogattatván németújvári várunkban jó vigyázás alatt fogva fölvitettessék és az olyanoknak az régi szokás szerént az magunk törvényszékén lészen törvények és büntetések."45 A hadiszék hatáskörébe tartozott az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatása vagy az ítélet megsemmisítése, ha az eljárását jogtalannak vagy helytelennek találta. 1654 végén történt, hogy Csáky Ferenc, a veszprémi főkapitány egy sebesült törököt vásárolt a tihanyi vitézektől 500 forintért. A megállapodás szóbelileg történt, adásvételi szerződést nem készítettek. A fogoly 15 nap elteltével belehalt sérülésébe. Csáky ekkor elfogatta és tömlöcbe záratta a tihanyi legényeket, majd a veszprémi seregbíróság előtt visszakövetelte pénzét. Az alperesek — a tárgyaláson elhangzott vallomás szerint — „ .. . úgy végeztenek űnagyságával, hogy ha tizenötöd nap alatt meghal (ti. a török rab), a végbeli vitézek szokása szerént . . . tartozzanak az őnagysága pénzit refundálni." Csáky viszont ennek ellenkezőjét állította, mondván, hogy „ ... az alkuváskor semmi derekas emlékezet avagy végzés nem volt az incattusokkal a tizenötödnapi terminus felől, hanem egyátaljában arra feleltek az incattusok, hogy ha azon sebben meghalna, úgy tartoznának az űnagysága pénzit refundálni." A bíróság Csákynak ítélte a perdöntő esküt, amelyre ha nem vállalkoznék, az alperesek „ . . . tartoznak magok személyében megesküdni az magok feleleti szerint. Ha magok esküsznek, őnagysága tűrje kárát, nem lévén egyébiránt indebitája." Az eskü letételére azonban nem került sor, mert Mansfeld Fülöp győri generális hadiszéke „igen rendetlennek" ítélte meg a veszprémi seregbíróság végzését és 1655 januárjában érvénytelenítette. Deliberációja szerint Csákynak nincs ,jurisdictiója"a tihanyi vitézeken: nem fogathatja el, nem tömlöcöztetheti és széke elé sem állíthatja őket. Mivel ezeket a veszprémi főkapitány figyelmen kívül hagyta, megsértette a győri generális jogait és méltóságát. A hadiszék ezért semmisnek nyilvánította az ítéletet, meghagyván azonban Csákynak a jogot ahhoz, hogy „ ... az győri és hozzá tartozandó végházaknak törvénybeli rendihez alkalmaztatván magát. . ."az ügyet illetékes bíróság elé terjessze. Az ítélethez még hozzátette, hogy „ ... az incattusok az fogságbúi avagy az kezességbűi fölszabadíttatnak".4 6 A hadiszék ritkán foglalkozott polgári perekkel. Ellenben a szorosan vett katonai ügyek — főleg a fegyelmi vétségek — és a katonák által elkövetett közbűncselekmények többnyire itt nyertek végső elintézést. 44 Uo. 148. 4 5 Zimányi Vera.: i. m. 295-296. 46 OL. Csáky es. lt. Ρ 71. 128. es. 273. fasc. 9., 28., 30-31. f.
