Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
394 TÖRTÉNETI IRODALOM magyarba kerülésének körülménye homályban marad. Mert hiszen a magyar szóalakok csak a finnugor alapnyelvből vezethetők le. Problematikusnak érzem a szerző állásfoglalását, mely szerint a két szó életföldrajzi eligazító értéke csekély, az Ural átlépését az uráli és a magyar őshaza keresésekor nem tiltják. Nagy gondot okoz, hogy a holocén kor életföldrajzának történetét rendkívül hézagosan ismerjük. Mind a Szovjetunió, mind egész Eurázsia, mind pedig világviszonylatban most van kibontakozóban a holocén kutatás, a módszerek is kiforratlanok. A szerző derűlátásával ellentétben a pollen vizsgálatok sajnos nem adnak megbízható alapot nagyszabású általánosítások számára, csak más vizsgálatok segítségével ellenőrzésre szoruló laza támpontot nyújtanak. A mikroszkopikus pollenek az uralkodó széljárással ezer kilométerekre is eljutnak, Amellett régészeti lelőhelyeken, de egyebütt is kevés pollen vizsgálat történt ahhoz, hogy adataira következtetéseket építeni lehessen. Hivatkozom az illetékesekre; Kardos Lajos magyar paleontológus 5 módszertani elvet sorol fel, melyek alkalmazása szerinte a holocén kutatásban rendet teremthetne. Megállapítja: „A pleisztocén-holocén határán olyan nagyarányú és éles gerinces faunaváltás tapasztalható, amilyen a pleisztocénben is ritkaság." Majd a következő megfigyeléseket eszközli; ,A Bükk-hegységben és az Aggteleki-karszton újabban feltárt mintegy 9 lelőhely 25 lelethelyének gerinces fauna vizsgálata kimutatta, milyen jelentős fácies eltérések jelentkezhetnek földrajzilag és geológiailag hasonló területeken is." Azonos eredményekre, módszertani és elméleti alapelvekre jutott Szibéria vonatkozásában N. D. Ovodov szovjet szakértő.2 Egyelőre nincs okunk derűlátásra, hogy az uráli és a finnugor életföldrajzi szókincsnek az egybevetése a paleontológiái adatokkal megoldást hoz. A holocén kori éghajlat-történet és éghajlat-zóna határok mozgása kérdésében feltételezésekre kényszerülünk. Fodor István arra a felismerésre jutott, hogy a Káma völgyében az i. e. 3. évezred elején jelent meg a finnugorság. Megjegyzem, hogy a fogalom tág értelmében vett finnugorságról van szó. A Volga-Káma vidék legrégibb hydronimjei nem finnugor eredetűek. Meglehet, hogy az i.e. 5-4. évezred lakosságától származnak, melynek emlékeit egyelőre gyéren ismerjük. Az i. e. 3. évezred eleje táján betelepedett népesség finnugor etnikumának vonatkozásában egy fontos érv említése maradt el. Az ananyinoi kora-vaskori műveltség kulcsszerepet tölt be az etnikai indikátorok és folyamatosság vonatkozásában. Ε műveltség lényegi elemei tovább élnek az írott kútfőkkel adatolt vaskori finnugor műveltségekben. Korban visszafelé, a bronzkori és az újabb kőkori műveltségekben is felismerhetők az ananyioni műveltségbe torkoló folyamatos műveltségi elemek. Elhalványul, meg-megszakad ez a folyamatosság, de létezik. A régészet történetében szerencsés etnikai ismérvek igazítanak el a finnugor etnikai fogalom és a régészeti emlékek összekapcsolásában. A tág fogalom felbontása konkrét finnugor népekre és vonatkozásba állításuk régészeti területi csoportokkal, ma még nem lehetséges. Fodor István megjegyzése, hogy az Uráltól nyugatra elhelyezkedő régészeti műveltségek kizárólag a volgai finn és permi népek hagyatékának tekinthetők, amelyekhez az ugor ágnak nincs köze, egyelőre bajosan támasztható alá. A fejlett vaskori műveltségek ebben a vonatkozásban szerencsés kivételt képeznek, mert az orosz évkönyvek történeti földrajzi adatai eligazítást nyújtanak. Bármennyire is lehangoló számunkra, amint jeleztem ezzel a nehézséggel kell számolnunk az ugor és az ősmagyar régészeti hagyaték vonatkozásában is. Fodor Istvánnak az őstörténeti népalakulásról szóló fejtegetései értékesek. Az őstörténeti népalakulás anyagi és tudati tényezői azonban pontosabb szétválasztást igényelnek. Az anyagi tényezők: közös terület, gazdálkodás, építkezés, a rokonsági szavak mögötti társulási viszonyok elemzést érdemelnek. A finnugor népek történeti néprajza a rokonsági, atyafisági szókincs értelmezésében kimagasló eredményeket ért el. Az anyagi feltételeket felsoroló előadás tette volna érthetőbbé a származás közösségi tárgyi és tudati vonatkozásainak összefüggéseit. Ha ugyanis az őstötrénetnek van ideológiai aktualitása, akkor az a népalakulás vizsgálatában lép színre. Az őstörténeti nép fogalmának tudományos meghatározását Engels Frigy'es3 végezte el. Nyomdokain haladva a marxista kutatások sok értékes részletet tártak fel. 2 Kardos L.: Discussiones Paleontologicae, 22. 1975. 97, 99. Η. II Οβοάοβ: COOTHOWCHMC npeBHHx KyjibTypCHÔHPH C KyjiMypaMH conpenenbHbix τβρρΗτορΗϋ. HOBOCHÖHPCK, 1975.35-50. 3 F. Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete. Magyar Helikon, 1970. 51, 1 11, 134-135.
