Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

395 TÖRTÉNETI IRODALOM Az utóbbi időben lábra kapott egy különös gyakorlat; ez keletkezési helyén dogmatizmusnak vél olyan marxista tudományos eredményeket, amelyek polgári szerzők gyakorta homályos fejtegetéseinek és terminológiájának nyomán kerülnek be szakirodalmunkba. Így alakultak a dolgok az őstörténeti társadalom és népszerveződés rokonsági modelljének esetében, amelyet Marx Károly, majd Engels Frigyes a dialektikus materializmus jegyében, ennek egyik alapvetéseként még a műit században megfogalmazott. A lényeget illetően az újabb kutatások, akár marxista, akár polgári feldolgozások újat nem hoztak. Az újkeletű „szemérmes", nem „dogmatikus" marxizmus zavart, félreértést okoz. A korszerű módszerek és kutatási eredmények a közvéleményben már élő nézetekkel és érzelmekkel kerülnek kapcsolatba. Köztük szép számban akadnak téveszmék és illúziók. Az érzelmi ráhatás ideologikus vonatkozásai a népalakulás, a haza és a katonai erények bemutatásakor a leghatásosabbak. Éppen ezért itt a legfontosabb az eredeti történelmi feltételek bemutatása. A honfoglalók közösség és szülőföld iránti érzelmeit egy 10. századi kasgari népdal, a türk feliratok, Bíborbanszületett Konsztantin császár és a magyar krónikák szűkszavú utalásai alapján képzelhetjük el. Idegen néprészek csatlakozása, saját néprészek kiválása az ősmagyarokból figyelmeztetnek a ragaszkodás érzésének sajátos történelmi feltételeire. A Veres Pétertől vett idézet szép, a szakértőnek azonban az írói-költői hangulat, ráéreztetés mellett figyelmeztetni kell az őstörténeti nép és szülőföld iránti szolidaritás, valamint a feudális s méginkább a polgári nemzet haza eszménye közötti elvi különbségre. Nem örök, történelem feletti eszmékről van szó. Babits Mihálynak a könyvben idézett „Turáni indulója" esetében szólni kellett volna Túrán és Irán két és fél évezredes ellentétének okairól. Arról, hogy ennek kialakítói mindkét részről iráni eredetű népek voltak, a turanizmus az iráni sah világhatalmi aspirációi ellenében kialakult ideológia, melynek nem feltétlen velejárója a lovas nomád harci erény. Ezt már csak a költő gondolta így. S vigyázni kell, mert volt egy szélső jobboldali magyar turanizmus, amelyik a magyar őstörténetet eszköztárnak tartotta. Az ősmagyarok katonai erényei jelentős morális tényezőt képviseltek. Egyben azonban ellentmondásosak voltak, mert a csapásokat elviselő népek számára szenvedést, pusztulást hoztak. Szt. Gallennél sűrítve tapasztaljuk ezt az antagonizmust. Vasfegyelmű csapat számára tökéletesen érthetetlenek az idegen világ értékei, tüzet vet rájuk. Hiába a harcba szálló fiatal harcosok büszke öntudata, ahogyan Fodor István írja, a lángokban örök emberi értékek pusztultak el. Fodor István művének több érdemét és néhány, főleg módszertani problémáját lehetne még elemezni. A lényeg, hogy értékes munkával gyarapodott őstörténeti irodalmunk. A szóvá tett problematikus kérdések az alapjaiban helyes módszer kiforratlan oldalai, ezek nem Fodor István következetlenségei, hanem a tudományág fejlődésének, tudománytörténeti állapotának problémái és nehézségei. S az persze hiba. hogy a szerző éppen erre nem hívta fel a figyelmet. Többen mondhatnák: indokolatlan egy népszerűsítő műtől ezt számon kérni; tudományos közvéleménynek szánt műben van a helye az ilyen fejtegetéseknek. Ez azonban tévedés, rossz érv, amivel nem lehet egyetérteni. A tudományos népszerűsítés tudományos gondolkodásra, probléma-látásra, mérlegelésre való nevelésnek az eszköze. Bart ha Antal FOLIA HISTORICA 3. A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ÉVKÖNYVE Szerk. biz.: Bánkúti Imre, Rózsa György, Szakály Ferenc, Tamás István (Bp., Magyar Nemzeti Múzeum. 1975. 238 1., 8 tb.) A Magyar Nemzeti Múzeumnak a Folia Archaeologica mellett újabban megjelenő, elsősorban történeti és művészettörténeti tanulmányokat közlő évkönyve a 3. kötetben ismét jónéhány érdekes dolgozatot ad közre. Fülep Ferenc: ,A Magyar Nemzeti Múzeum fejlődése hazánk felszabadulása óta" címen áttekinti a tudományos eredményeket és szervezeti változásokat. Kár, hogy az előzményekről szólva, amikor az első világháború utáni korban a Gyűjtemény Egyetem létrehozását említi, nem fejti ki, miért tartja ezt az akkori viszonyokhoz képest korszerűtlen szervezeti változásnak. A tudományos tanulmányok sorában Tardy Lajos: „Az első orosz útleírás Magyarországról" címmel Iszidor metropolita 1437-1440 közti útjáról emlékezik meg, amelyről több névtelen változatban maradt fenn útleírás-féle; az itt ismertetett változatot valószínűleg egy szuzdali névtelen készítette. Az orosz küldöttség a ferrarai-firenzei egyetemes zsinatról hazajövet haladt keresztül Magyarországon, de az útnak erről a részéről már csak rövid feljegyzések találhatók, többnyire pusztán a helységek