Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

393 TÖRTÉNETI IRODALOM nézve bármiféle előzetes megállapítást lehessen eszközölni. Az anyag teljes ismeretében válik igazán bonyolulttá a probléma. Megoldása nem magános tudós, hanem tudós kollektívák feladata.1 A hivatkozás illusztrálja, hogy nem magánvéleményemet ismétlem, amikor a régészeti műveltségek etnikai indikátorai bonyolultságára hívom fel a figyelmet. A honfoglalók és az ugor magyarok műveltsége között másfélezer év fejleményei vannak. A kiinduló állapot visszakeresésének módszerei kidolgozatlanok. Pl. a halotti álarc illetve szemfedő kultusza érdemleges támpont a művelődéstörténeti háttér visszakeresésében. Csakhogy nem általánosságban az obi ugorok, hanem csak az osztjákok alkalmazták a halotti álarcot. A vogulok körében ez a szokás nem terjedt el. A honfoglalók a szemfedőt és az álarcot egyaránt ismerték. A Tomszk közelében feltárt osztják halotti álarc textilből készült, rajta bronz díszek és gyöngyök ábrázolták a szájat és a szemet. A kultuszt azonban nem osztják, hanem a minuszinszki tastik műveltségből eredeztetik. Az etnikai eligazítók súlyos gondot okoznak a régészetben. Eloszlatásában nem, ellenben a művelődéstörténeti háttér felderítésében a szerző szép eredményeket ért el. A turbinoi-szejmai és a szamuszi-rosztovkai bronzokat (i.e. 15—13. század), még hipotetikusan sem sorolhatjuk az ugorokhoz. Sajnos nem perdöntő, hogy a nyugatszibériai andronovoi és szarmata embertani anyagban a honfoglalók morfológiai típusainak előzményeit sejthetjük. Ezek a típusok túl nagy területen és nagyon sok nép körében voltak honosak. A szerző az Uráltól az Ob-Irtis vidékéig tételezi fel az uráli népek őshazáját. Az Angarától a Skandináviáig terjedő tajgában kialakult újkőkori (i. e. 6-4. évezredre feltételezett) műveltségi egyezés okaként az uráliak szétvándorlását látja. Kelet-Urálban és Nyugat-Szibériában a legkorábbi ismert újkőkori emlékek az i.e. 4. ée. végéről, 3. ée. elejéről származnak. Korábbi emlékek egyelőre hiányzanak. A mintegy 8 millió négyzetkilométernyi területen mindössze 71 újkőkori lelőhelyet ismer ez idő szerint a tudomány. Erre a csekély mennyiségű adatra még korai nagyszabású elméletet alapozni. A tajgai újkőkori műveltségi egyezés ténye sem egészen kifogástalan: bizonyos mértékű egyezések vannak, de nem egységes a tajgai műveltség. Az egyezések oka egyes esetekben lehet népesség-migráció, más esetben konvergencia és diffúzió is. Az ökológiai feltételek egyezése is oka lehet a közös műveltségi vonásoknak. A Dnyeper és a Volga közötti területen kialakult újkőkori műveltségek közös vonásai tökéletesen egyeznek a tajgában tapasztalt egyezésekkel. Csupán a mongoloid ember-típus hiánya figyelmeztet, hogy a déli erdő és ligetes steppe övezetében más etnikai csoportok éltek, mint a tajgában. Ettől persze a szerző felfogása az uráli, a finnugor, ugor és magyar őshaza vonatkozásában tudományos ötletként kétségtelen funkciót tölt be. Az őshaza meghatározásának létezik az ún. növényföldrajzi módszere. Ennek lényege az, hogy a rokon nyelvek mindegyikében, vagy többségében azonos növény- és állatneveket, életföldrajzi jelenségeket, a mai életföldrajzi térképre vetítik ki, korrekciókat a pollen, a virágpor vizsgálatok alapján szokás eszközölni. így kísérlik meg tekintetbe venni a holocén (földtörténeti jelenkor) évezredei folyamán bekövetkezett életföldrajzi változásokat. Fodor István úgy foglal állást, hogy az uráli és finnugor nyelvekben a tajga fáinak nevei közösek, míg az európai lombos vegyes erdők fái közül egyedül a „szil"-nek van közös neve. A finnugor nyelvekben közös gyökerű, ó'siráni eredetű „méh" és „méz" szavak esetében észt nyelvész tanácsára hallgatva úgy gondolja, hogy az első a nem mézelő poszméhre is vonatkozhatott. Ez pedig nemcsak az Uráltól nyugatra, hanem attól keletre is őshonos. így az uráli őshazának az Uráltól keletre való lokalizálásának nem lennének akadályai. Ε nézet szerint a finnugorok az i. e. 3. évezred elején, az ősmagyarok az i. sz. 4. század közepe-vége tájt költöztek volna át az Uráltól nyugatra. Az uráli és finnugor nyelvek közös életföldrajzi szókincsébe sorolt szavak összetételének változásai a nyelvtudományi módszerek módosulásainak a függvénye. Van álláspont, amelyik az európai vegyeserdők fáinak és állatainak neveit állítja előtérbe. Az álláspont ingadozásnak ez a válfaja azonban kisebb probléma. A „méh" szónak eredetileg a szibériai poszméhre vonatkoztatása dilemmát okoz, mert a fogalomtól elválaszthatatlan „méz" szó így funkció nélkül marad. A szerző többek véleményével egybevágóan, ó'siráni eredetűnek tartja a két szót. Átvételének koráról és körülményeiről úgy ítél, hogy az uráli közösségből kivált, az európai részekre átvándorolt finnugorok kölcsönözték. A „méh" az obi ugorban és szamojédban hiányzik, a „méz" pedig jövevény ezekben a nyelvekben. Ha a szerző álláspontjára helyezkedünk, hogy az ősmagyarok elődei Nyugat-Szibériában maradtak, akkor a két szó 1 A. M. Mande/ibuiTOM: Ο HCKOTopbix npoSneiviax H3yieHna HCTOPHH paHHHx KOMCBHHKOB CpeflHeíí A3HH η Ka3axcTaHa. YcnexH cpeftHea3HaTCKOft apxeojiornn. BbinycK 3. JleHHHrpaa, 1975. 5.