Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

FINNORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉRŐL 389 akkora volt, mint Magyarországon. Az ilyen jellegű mutatók felsorolását még lehetne folytatni, összefoglalóan azonban két adattal jellemezhetjük, miként maradt el Magyarország Finnországtól a gazdasági gyarapodás tekintetében. Magyarország ipari termelése 1938-ban közel 40%-át tette ki a társadalmi terméknek, Finnország nemzeti jövedelmében viszont már mintegy 50%-kal részesedett az ipar. 1913-ban mindkét ország egy főre jutó ipari termelése az európai átlag 40%-a körül mozgott, s míg Magyarország jórészt megmaradt ezen a szinten, a finn szint elérte az európai átlagot. Az egy főre eső teljes termelést illetően Magyarország az európai átlag 65%-át nyújtotta, a finnek már elérték s túl is haladták azt. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem Finnországban 200, Magyarországon 120 dollár volt 1937-ben. Egészében tehát a két jórészt azonos időben és azonos szinten fejlődő ország útjai az első világháborút követően váltak el, s míg az egyik fejlődésében jórészt megállt és megmaradt az első világháborút megelőző színvonalon, addig a másik képes volt meggyorsítani fejlődését, s felzárkózni a fejlett európai szint alsó határáig. Igen nehéz egyértelmű választ adni azokra az okokra, amelyek a két ország ilyen ellentétes fejlődését eredményezték. Ismereteink mai fokán — melyek e sorok írójánál különösen a finn gazdaságra vonatkozóan távolról sem elégségesek — inkább csak azokat a legfontosabb tényezőket sorolhatjuk fel, amelyek Finnország sikeréhez, Magyarország kudarcához hozzájárultak. A háborút követően jórészt igen jelentős különbség — több mint kétszeres — volt a lakosság lélekszámában, mégis mindkét ország Európa kis országai közé tartozott, viszonylag fejletlen belső piaccal, erős export-orientációval, külkereskedelmi érzékenységgel. Mindkét ország a háborút követően nyerte vissza teljes állami függetlenségét. Ezzel szemben Magyarország sokkal nehezebben tudott az új körülményekhez alkalmazkodni mint Finnország, mivel Finnország sokkal kevésbé volt gazdaságilag egybeépülve Oroszországgal, mint Magyarország Ausztriával. Sem az orosz piac — jóllehet jelentős volt — nem volt olyan döntő a finn export szempontjából, mint az osztrák piac Magyarország szempontjából, sem olyan mély és sokszor kiegészítő gazdasági kooperáció nem működött az orosz és a finn gazdaság között, mint a Monarchia esetében. Végül, de nem utolsósorban az orosz tőke- és hitelellátásnak semmi szerepe sem volt Finnország esetében, szemben az osztrák tőke ismeretes jelentős szerepével hazánkban. Igaz, az Osztrák-Magyar Monarchia egyes magyarországi iparágak fejlődését gátló hatásával szemben az orosz ipar csak jóval később, a századforduló után kezdte versenyével gátolni a finn iparfejlődést (vasipar), korábban inkább az orosz piacra szállítottak finn iparcikkeket (textil). Egészében azonban egyértelműnek tűnik, hogy Magyarország olyan erős impulzusokat vesztett el, melyeket gazdaságilag nem tudott pótolni. Annál is kevésbé, mivel a finn gazdaság sokkal erősebben épült a kontinuitásra, mint a magyar. Magyarország új határai, a korábbi nyersanyagok, belső piaca jelentős részének elvesztése és a gazdasági kapcsolatok belső rendszerének felbomlása évekig erősen rányomta bélyegét a magyar gazdasági fejlődésre. Míg Finnország már 1920-ban az 1913-as szint fölött állt, Magyarország csak 1924-ben éri el azt. Végül a világpiaci helyzet változásában lelhetjük fel az egyik legdöntőbb okot. A gabonára épülő kivitelnek már a századforduló után mutatkoztak nehézségei, ezt azonban éppen a Monarchia piacainak monopolizálása révén áthidalták. Az új helyzetben a világpiacra kellett kilépni és a háború alatt töbszörösére növekedett tengerentúli versennyel 12 Századok 1977/2