Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

FINNORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉRŐL 383 termelés többszörösére növekedett — mégis megállapíthatjuk, hogy a finn mezőgazdaság két háború közötti fejlődése jóval kedvezőbb volt az európai átlagnál. A finn gazdasági életben az erdő töltötte be azt a szerepet, melyből a gazdasági átalakulást finanszírozni lehetett, akár a belső felhalmozás, akár az exportszektor vonatkozásába«. A növekedés üteme nagyjából azonos volt a mezőgazdaságéval, azaz 1860 és 1913 között 270%, a két háború között 60%. Év Fakitermelés 1000 köbméter ebbó'l export ipari fogyasztás 1860 13 850 330 1 130 1900 22 570 2 060 7 710 1913 33 220 3 820 13 520 1938 37 400 2 900 18 930 (A táblázat a piaci összértékesítésből csak az exportra és ipari fogyasztásra eladott fa mennyiségét tűnteti fel!) 1860-ban a kitermelt fának még csak 20%-át értékesítették piacon, 1913-ban már 68, 1938-ban pedig 80%-át; az export aránya nyers formában 10%-ra, az ipari feldolgozás aránya viszont 50%-ra emelkedett. Az erdőgazdaság részesedése 1860 és 1913 között évente 1,9%-kal nőtt a GDP-ben (bruttó társadalmi termék), 1920 és 1938 között pedig 2,3%-kal. Az erdőgazdálkodás szerepe a bruttó társadalmi termékben 10% körül mozgott, s nagyjából ilyen nagyságú volt a faexport-részesedés az ország exportjában. (A faipari és papíripari termékekkel együtt természetesen lényegesen jelentősebb.) A földművelés és az erdőgazdálkodás arányát a GDP-ben való részesedésük alapján a következő táblázattal jellemezhetjük: Mezőgazdaság Erdőgazdaság millió Márka 1860 113 59 1913 376 239 1938 5289 5225* *Folyó áron Finnország alapjában őstermelő ország volt, ahol 1860 körül a lakosság 80%-a élt az agrárszektorban, s mindössze 6% az iparban. Sajátos módon az Oroszországgal való közösség — hasonlóan a lengyel területekhez — nem gátolta az ipar fejlődését, sőt bizonyos gyenge ösztönzést is adott annak. Amíg Oroszországot nem választották el vámok, az első finn iparágak — elsősorban a textil-, vas- és vegyészeti ipar — erősen exportra termeltek. 1886 után, amikor a finn áruk vámkötelesek lettek, az ipari fejlődés feltételei megváltoztak: vagy a gyenge belső piacra kellett termelniük, vagy új iparágakat és új exportcikkeket kellett találniok. A gőzerő bevezetése a fűrésztelepeknél, s a faáruk iránti rendkívüli nemzetközi kereslet kedvező exportkonjunktúrát indított meg. 1860 és 1913 között a fűrésztelepek munkáslétszáma 7 300-ról 22 000-re, a cellulóz- és papíriparé 2 600-ról