Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
384 RÂNKI GYÖRGY 7100-ra emelkedett, miközben az előbbi termelési értéke három és félszeresére, az utóbbié több mint háromszorosára nőtt. 1900-ban a finn ipar termelésének 26%-át a fa, 12%-át a papíripar adta. Rendszeres iparstatisztikai adatok azonban csak 1900-tól állnak rendelkezésünkre, ezért a Finn Nemzeti Bank által közzétett munka is ettől az időtől kezdve dolgozta ki az ipar vonatkozásában rendszeres idősorait. Ezek szerint a finn ipari termelés növekedése 1900 és 1913 között évi 5,5%-ra rúgott (ez nagyjából azonos a hasonló időszak magyar iparfejlődési ütemével). A villamosipar fejlődése volt a leggyorsabb, de ennek súlya az ipari struktúrában nem volt jelentős, ezt követte a papíripar évi 11,9%-os növekedési ütemmel, végül a vegyipar fejlődése (8%) is kiemelkedő volt. A többi iparág nagyjából az átlag körül mozgott, csak a bányászat maradt el jelentősen (2%). Érdekes, hogy a faipar fejlődése is lelassult (4,3%). Az ipàri termelés értéke megkétszereződött az adott időszakban, midőn a munkáslétszám csak 50%-kal nőtt, ami a munka termelékenységének emelkedésére utal, még akkor is, ha igen jelentős volt a beruházott új tőke (gépi lóerő növekedése). A munka a gyáriparban mintegy 20%-os termelékenység-növeléssel számol, ezen belül azonban éppen a papíriparban megkétszereződött a termelékenység és több mint négyszeresére nőtt a termelés. Egészében Finnország ipari szempontból 1913-ban nagyjából azonos szinten áll, vagy talán valamivel fejletlenebb is volt, mint a korabeli Magyarország. Az ipari népesség csak 11%-ra rúgott (Magyarországon 17%). A gyáriparban dolgozók száma 132 000 fő volt, mely mintegy felét tette ki a mai Magyarország területén 1913-ban dolgozó gyári munkások létszámának.* Finnország ipari fejlődésében a lényeges fordulat a két világháború közötti időszakban ment végbe. A kor — Európa egészére jellemző — gyenge ipari fejlődésével ellentétben, midőn a legtöbb országban az ipari fejlődés üteme lényegesen lelassult, Finnország nemcsak fenntartani, de növelni is tudta az ipari fejlődés ütemét. A századforduló utáni 5,5%-os iparfejlődési ütemet 1920 és 1938 között évi 8,1%-os ipari fejlődés váltotta fel. Két iparágtól eltekintve — a papíripar és a vegyipar — valamennyi iparág gyorsabban fejlődött mint korábban. Finnország ipari fejlődésében kétségtelenül igen erős és gyors adaptációs készség mutatkozott. Egyrészt a gazdasági fejlődés első szakaszában uralkodó faipar visszaesését képesek voltak más iparágak fejlesztésével helyettesítani. Részben ez még a hagyományos exportiparágak további fejlesztésével ment végbe, amennyiben a papíripar több mint ötszörösére növelte *A lakosság számához viszonyítva ez több, de Magyarországon a nagyipar kritériuma 20 munkás alkalmazása volt, gépek alkalmazása esetében Finnországban 5-10 munkás is elegendő volt. - Azonos kritérium esetén a magyar ipari munkásság létszáma mintegy 25%-kal növekednék. Az ipari fejlődés üteme Finnországban 1913 1920 1929 1938 100 90 2 Π 367
