Századok – 1976

Történeti irodalom - Grickevics; A. P.: Csasztnovladelcseszkie goroda Beloruszszii v 16–18. vv. (Ism. Niederhauser Emil) 976/V

TÖRTÉNETI IRODALOM 977 a legtöbb a korszak második felében megkapta a magdeburgi városi jogot. A jurisdicákban lakókra persze a városi joghatóság nem terjedt ki. Végül a városok, ill. a bennük épült várak katonai jelentőségét tárgyalja a szerző (a nagyobb várakat háborúk idején nem tudták bevenni, olyan korszerűen megépített erődítmények voltak). A földesúr a városi lakosságtól is megkövetelte a milicia-szerű katonai szolgálatot, a korszak első felében részben még lovas szolgálat formájában is. Békés időkben lövészversenyeket rendeztek, az uraság díjakat is tűzött ki. A korszak második felében a százas, esetleg tizes csoportokban szervezett városi népfelkelés azonban már elvesztette katonai jelentőségét, a földesurak uradalmi katonaságuk (zsoldosok, ill. a magánföldesúri hajdúkra emlékeztető ún. vibranci) révén megtartották katonai és politikai súlyukat, a városi szervezet és beosztás inkább fiskális célokat szolgált. Grickevics könyve nagyon jó, bőségesen adatolt és igazolt mindazokban a kérdésekben, amelyeket megtárgyal. A futólagos tartalmi ismertetés is rá tudott talán mutatni arra, hogy a mezővárosokkal való párhuzam mellett mennyi itt a különbség, a városok jogállásában és gazdasági szerepében egyaránt, hiszen az kiderül, hogy a városi lakosok zöme iparral vagy kereskedelemmel foglalkozott. Van azonban jónéhány olyan kérdés, amelyet a szerző vagy helyhiány, vagy a forrásanyag jellege miatt nem tudott kidolgozni. Magáról a céhes iparról is csak azt tudjuk meg igen részletesen, milyen iparágak léteztek, esetleg nem céhekben szervezve (pl. a hóhér, akinek sajátlagos feladata mellett még a városok tisztántartása, egészségügyi felügyelete is kötelezettségei közé tartozott). De nem kapunk képet a városi ipar volumenéről, a piac vonatkozásában is csak azt tudjuk, hogy részben a földesúr szükségleteit látta el, részben egyéb megrendelésre termelt, részben Belorusszián kívüli területekre is eljutottak termékei. Semmit sem tudunk meg arról, vajon ez a kézműves és kereskedő lakosság foglalkozott-e mezőgazdasággal is, vagy ha nem, a városnak juttatott földeket milyen formában hasznosította. Arról szó van, hogy katolikus, imitus, pravoszláv, lutheránus és kálvinista meg zsidó egyházközségek léteznek, de ezek arányáról már nem beszél a szerző, holott ez a nemzetiségi összetételre nézve igen instruktiv volna, amelyre közvetlen adatok úgysem találhatók. Hogy Oroszországban hasonló jellegű városi képlet érdemben nem volt, azt a szerző megmondja, de nem törekszik arra, hogy a magánföldesúri városok helyzetét a lengyel-litván állam egyéb területeinek hasonló városaival vesse össze, összehasonlítást csak Belorusszia királyi városaival tesz. Vagy arra is utalhatunk, hogy a városok demográfiai fejlődését sem kíséri figyelemmel, csak az iparosok ós kereskedők számával kapcsolatban tesz erre utalásokat (nagyjából hatos szorzószámot használva az összlakosság megállapítására). Pedig a nagyobb városok esetében az új városrészek alakulása kapcsán, amiről beszél, érdemes lett volna erre is kitérni. A. P. Grickevics, aki könyve előszavában már jelzi, hogy a városok antifeudális osztályharcára vonatkozólag olyan nagy anyaga van, hogy azt egy másik kötetben kívánja feldolgozni, remélhetőleg a városi fejlődés egyéb, könyvében nem érintett kérdéseire is kitér majd idővel. Hiányérzetünk és ebből fakadó kritikai megjegyzéseink elsősorban ugyanis annak tudhatók be, hogy anyagát jó érzékkel, kitűnő eredményekkel feldolgozó 6zerzóről van szó, akitől jogos további érdemleges munkát elvárni. NIEDEKHAUSER EMIL