Századok – 1976

Történeti irodalom - Grickevics; A. P.: Csasztnovladelcseszkie goroda Beloruszszii v 16–18. vv. (Ism. Niederhauser Emil) 976/V

976 TÖRTÉNETI IRODALOM 976 A. P. GRICKEVICS: CSASZTNOVLADEL'CSESZKIE GORODA BELORUSZSZII V XVI—XVIII VV. (Szocial'no-ékonomicseszkoe iszszledovanie isztorii gorodov. Minszk, Nauka i Tehnika. 1975. 248 1.) BELORUSSZIA MAGÁNFÖLDESÚRI VÁROSAI A XVI—XVIII. SZÁZADBAN. A VÁROSTÖRTÉNET GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI KUTATÁSA Anatolij Petrovics Grickevics minszki történész-professzor a feudális korszakban a Litván Nagyfejedelemséghez, ill. a Rzecz Pospolitához, a lengyel-litván államhoz tartozó Belorusszia késő-feudáliskori várostörténetének kutatója, ebben a tárgykörben már számos könyvet és tanulmányt publikált. Doktori disszertációja a magyarországi mezővárosokhoz hasonló várostípus történetének jónéhány kérdését veti fel. A bevezetőben adott historiográfiai áttekintés után, amely röviden utal a magánföldesúri városok lengyel és magyar párhuzamaira is, négy fejezetben tárgyalja mondanivalóját. Munkája legnagyobbrészt a hazai, oroszországi központi és lengyel levéltárak anyagára épül fel, de a kiadott (részben elbeszélő) forrásokat és a kérdés eddigi irodalmát is számbaveszi, beleértve ebbe a tekintélyes lengyel szakirodalmat is. Először a magánföldesúri városok kialakulását vizsgálja és megállapítja, hogy általában a nagybirtok (zömmel majorkodó nagybirtok) központjában hozták létre ezeket a városokat a földesurak, ós a korszak végéig a földesúr tulajdonának is számítottak. Mintegy 26 ilyen város volt, a belorussziai városok fele. A fejlődés során a gyarapodó városokba a köznemesség képviselői is beköltöztek, a városi hatóságoktól független városrészeket alkottak, ún. jurisdicákat (az eredeti orosz írásbeliséget a lengyel-litván korszakban a latin, kisebb mértékben 8 lengyel váltotta fel, innen a latin kifejezések). Ilyen kiváltságos városrészeket a földesurak az egyházaknak is adtak. A városi lakosság zöme azonban a földesúrnak adózott a házak ós a város körül lévő szántók, legelők, olykor erdők használata fejében. A lakosság létszáma szerint nagyobb városokat (gorod) és kisebb városokat (mesztecsko) lehet megkülönböztetni, ez utóbbiból a korszakban több át is került az első kategóriába. Részletesebben elemzi a szerző a városok ipari termelését, kimutatja, hogy a nagyobb városokban az iparágak száma már megközelítette a királyi városokét, és a fejlődés nagyjából felfelé ívelő volt, igaz, hogy a 17. század derekán, majd a következő elején a két nagy háború hanyatlást okozott, a fejlődés azonban a céhek és a mesterek számának a növekedésén egyaránt lemérhető. A városi kézművesek többnyire céhekben tömörültek, ezek szervezkedését a földesurak is általában elősegítették, sőt egészében a kézművesipar fejlődését, hiszen ebből hasznuk volt, Saját szükségleteik legalább is egy részét viszont nem céhes iparosokkal, hanem közvetlenül az uradalomhoz (a városon belül a várhoz) tartozó kézművesektől szerezték be. A városok kereskedelmi forgalma sem volt jelentéktelen, a 1 7. sz. második felétől, olykor már korábban is a városi lakosság mintegy 20%-át tették ki a kereskedők. Nagy helyet szentel a könyv a városok belső szervezetének és a földesúrral való kapcsolatuknak. A Rzecz Pospolita határvidékén lévő nagy Radziwill-, Sapieha- és egyéb uradalmak tulajdonosai valójában szinte a szuverénítás egyes kritériumait is kielégítő önállósággal rendelkeztek a központi hatalommal szemben megyénél is nagyobb birtokaikon, és ezt a hatalmat a városokba beköltözött nemesekkel szemben is fenn tudták tartani. A városok (ós egyúttal uradalmak) élén saját megbízottaik álltak. Egyébként viszont a városok elég nagy önkormányzattal rendelkeztek, egyesek már a korszak elején,