Századok – 1976
Közlemények - Hamar Mária: A magyar nyelv kötelező tanításáról szóló 1879. évi törvényről 84/I
100 HAMAR MÁRIA Az 1863-ban alapított 573 alapító, 638 rendes és 138 támogató taggal bíró" kulturális szervezetet Tisza Kálmán 1875-ben betiltotta. A kormánybiztos a következőkkel vádolta a Maticát: „Számos határozatai ellentétben állnak az alapszabályokkal, s a maticai küldöttségek adott alkalomkor, úgy mint a Zrínyi, prágai és zágrábi ünnepélyeken nem egy tudományos intézethez méltó eljárást követtek, hanem inkább politikai tüntetéseket idéztek elő, amiért is mindig a Matica dicséretében részesültek."65 A hazafiatlan cselekedetek közé sorolja azt is, hogy olyan intézetek kaptak segélyt, például a besztercebányai gimnázium, hol nem hazafias szellemben neveltek, vagy olyan ifjak kaptak ösztöndíjat, akik iránt a szlovák nemzeti párt nagy reményeket táplált. Nézeteinek összefoglalása, a pánszláv veszély gondolatának szélesebb körben népszerűsítése 1878-ban könyv formában is megjelent.5 ® Ebben azt bizonygatja, hogy a kormány elsődleges célja kell, hogy legyen a nemzetiségek magyarrá formálása, s az asszimilációnak elsősorban kulturális téren kell megtörténnie. Arról próbálja meggyőzni olvasóit, hogy Magyarország érdeke nem az iskolák felekezeti jellegének megszüntetése, hanem, hogy az „jó magyar nemzeti szellemű legyen, hogy a magyar hazának hű polgárokat neveljen". Ideológiája is teljes mélységében bontakozik itt már ki, a közoktatással a magyar állam magyar jellegét akarja megteremteni, mert szerinte: „a középiskola olyan, mint egy nagy gép, melynek egyik végébe százanként rakják be a tót fiúkat, s a másik végén mint magyar emberek jönnek ki". Könyvében már megfogalmazódik a magyar faj hatalmának, tekintélyének emelését szolgáló állami közigazgatás, a közoktatás átszervezésének gondolata azért, hogy azok eszközei lehessenek a „magyar faji érdekek" megvalósításának. A Grünwald által képviselt gondolatok, melyek elsősorban az ország északi részén találtak először támogatásra, a sajtó útján is széles körben ismertekké váltak. A közvéleményt nem volt nehéz oldalukra állítani. A napilapokat, köztük az ellenzékieket is felelősség terheli a nyilvánosság káros befolyásolása miatt. A baloldali ellenzék lapja, a Magyar Újság 1870-ben még a nemzetiségekkel való együttműködésre buzdít. Egy évvel később57 a nemzetiségek parlamenti részvétele mellett szól, mert a nemzetiségi kérdés mérgét éppen a demokratikus államintézmények vennék el. „Nyújtsunk kezet egymásnak !" A következő évben a béke hangját hallatja a Béküljünk ki címmel megjelenő írás.5 8 „Valóban nagyon itt van már az ideje, hogy meghallgassuk, megértsük egymást, méltányolva a méltánylandókat, kielégítsünk minden természetes okból eredő jogos igényt. . . melyet elnyomási úrhatnámság, vágy vagy szűkkeblűség hagyott eddig kielégítetlen." Az ellenzék hangja azonban korán megváltozik, 1872-ben a közoktatási miniszter tevékenységével kapcsolatban már megjelenik a magyar nyelv és iskola problémája.58 Rosszul áll a magyarság ügye az iskolákban, s egyre több a panasz, hogy a kormány nem törődik a nyelv terjesztésével. A következőkben fokozott figyelmet fordítanak majd minden vidékére, konkrét esetekben erélyes intézkedéssel és tényekkel mutatja meg, hogy ennek az országnak van kormánya, mely mindent tud, s nem tűr semmit, ami az állam érdekeit sérti, s egypár ily eset elégséges lesz arra, hogy Excellenciád iránt a rokonszenvet s a bizalmat Excellenciád erős jellemében visszaállítsa." OSzK. Kézirattár. Fol. Hung. 1885. 54 OSzK. Kézirattár. Fol.Hung. 1885. 55 Uo. 58 Grünwald Béla: A Felvidék. "Magyar Újság, 1870. 99. sz. 58 Magyar Újság, 1871. 95. sz. 59 Magyar Újság, 1872. 210. sz.
