Századok – 1976
Közlemények - Hamar Mária: A magyar nyelv kötelező tanításáról szóló 1879. évi törvényről 84/I
A MAGYAR NYELV KŐTELEZŐ TANÍTÁSÁRÓL 99 arra, hogy minden esetet regisztráljanak, „és úgy talán mégis meghallja az új miniszter, Trefort úr a sajtó felszólalását. Később majd egyes tanintézeteket fogunk elősorolni, amelyeket az állam tart fönn, de ahol a magyar nyelvet leginkább ignorálják." Egyre sürgetőbbé, egyre követelőzőbbé válik a párt hangja. 1870-ben6 0 még felháborodva tiltakoznak az osztrák kormánynak azon törekvése ellen, melyet az a más nemzetiségek elnémetesítéséért folytat, legsérelmesebbnek azt tarják, hogy az elemi iskolákból kiszorítja a német a hazai nyelvet és ezzel lehetetlenné válik a gyerekek kellő kiképzése. A szlovák nyelvű gimnáziumok bezáratása előtt, miközben a vizsgálatok folytak, így kommentálták a nagyrőcei gimnázium ügyét:'1 „Egy vipera volt ez a nemzet testén, annál veszedelmesebb, mert undok kölykeit nagyszámmal küldte szét, hogy azok mint papok ós tanítók megmételyezzék az ártatlan népet is." A Néptanítók Lapja 1876-ban javasolja, hogy már első osztályban kezdjék el a magyar nyelv tanítását, csak így érhető el, hogy a nem magyar ajkú polgárok között elterjeszszük az állami együvétartozáe eszméjét. A Népnevelők Lapja Sárosfáról érkezett levelet közöl.'2 A levélíró nyugtalan Trefort kijelentése miatt, melyet a költségvetési tárgyaláson tett, s amely szerint ahol nincsen magyarul tudó tanító, ott várni kell arra, hogy a népiskolában magyart tanítsanak. Terjesszük nemzeti nyelvünket címmel a lap egy más számában: „Pedig a magyar nemzet missziója és legmagasabb célja: fenntartani magát uralkodó elemként az önálló magyar államban. Mert a magyar állam fennállása ránk nézve az élet, bukása a halál, melyből nincs feltámadás."63 A sajtó a törvényjavaslat beterjesztésének évében is mindent megtesz, hogy a közvélemény figyelmét éberen tartsa. A közhangulatra az is jellemző, hogy Grünwald Béla már említett könyvének megjelenése után, melyben a nagyszombati képezdét vádolja pánszláv szelleme miatt, a könyv hatására azonnal intézkedés történt. Erről számol be az a levél,64 melyet a szerzőhöz küldött 1878. március 23-án Pozsony-Szentgyörgyből Farkas Ignác és Fehér János, akik a Tisza vidékéről kerültek az ország e részébe, „hazánk véghatárára nemzeti nyelvünk terjesztése és ápolása végett". Levelük célja kettős. Üdvözlik a Felvidék című könyv megjelenése alkalmából a szerzőt, másrészt panaszt tesznek Bacskor István nevű tanártársuk ellen, aki a Narodnie Noviny című lapban hazaellenes cikkeket jelentet meg. Megemlítik: „Március 24-én Pozsonyban lóvén, illetékes helyen arról értesültem, hogy a Pozsony kerületi főigazgató a nagyszombati képezde ellen az inkvizíciót megkezdette az ottani pánszlávok kipusztítására, éspedig a Felvidék című könyv alapján." Tisza Kálmán rendeleti intézkedése is lépés előre, mely a közigazgatásban előnyben részesíti az állam nyelvét, nem kis nehézséget okozva ezzel a nemzetiségi területeken élőknek. 1876. szeptember 7-én kelt 43721. sz. rendelete6 5 felhívja a törvényhatóságokat, hassanak oda, hogy a községek bíróságokhoz intézendő beadványaikat az állam nyelvén szerkesszék. 1876-ban emiatt Hodosiu József, Zaránd megye alispánja kéréssel, egyben panasszal fordul a minisztériumhoz,6 6 a borosjenői és kőrösbányai járásbíróságok intézkedéseinek megszüntetése és felelősségre vonása ügyében. Ezek a törvényhatóságok csak a hivatalos nyelven szerkesztett, tehát magyarul megírt beadványokat fogadják el. A me-60 Magyar Újság, 1870. 47. sz. 61 Egyetértés, 1874. 102. sz. 62 Népnevelők Lapja, 1878. 21. sz. 63 Uo. 1878. 14. sz. 64 OSzK. Kézirattár. Fol.Hung. 1884. 65 Magyarországi Rendeletek Tára. 1875. 66 OLK. 26: Miniszterelnökségi iratok. 1876. 1283. 7*
