Századok – 1976
Történeti irodalom - A finn-ugor őshaza nyomában (Ism. Bartha Antal) 965/V
TÖRTÉNETI IRODALOM 965 nagy volt a jelentősége. A maga teljes tragikus mivoltában mutatja be Csatári, mint tartotta vissza egyéb tényezők mellett nem utolsó sorban a „román veszély" a magyar kormányzatot a háborúból való kilépés elhatározásától, s amikor Románia a határaihoz érkezett győzelmes szovjet előretörés hatására 1944 augusztusában megtette ezt a lépést, nem szánta el magát annak követésére, hanem kitartott a német szövetség mellett, és maga is árulást kiáltva, Dél-Erdélybe irányította csapatait. Ezzel erdélyi viszonylatban mintegy tetőződött a magyar kormányok katasztrófa-politikája; a dél-erdélyi katonai akció kudarcba fulladása, majd Észak-Erdély felszabadulása után csak a szovjet Vörös Hadsereg átmeneti katonai közigazgatása védhette meg az újra román uralom alá került magyarságot a fellángoló román nacionalizmus véres leszámolásba kezdő bandáitól. A szerző is azon a véleményen van, hogy az 1940—1945 közt történtekért közös az egymással acsarkodó nacionalizmusok súlyos felelőssége, s egyaránt elítéli a korábbi kisebbségi sérelmekért 1940-ben magyar, 1944-ben román részről alkalmazott megtorlást. Csatári látja az egyszerű, dolgos és jobb sorsra érdemes, sokszorosan félrevezetett és kisemmizett emberek, magyarok és románok mérhetetlen szenvedését a nacionalizmus pusztító forgószelétől, s azok példáját idézve, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben, arra figyelmeztet könyvével, hogy emberséges társadalmi rendszerünk szüntelen erősítésével mindörökre oda utasítsuk vissza ezeket a viharos esztendőket, ahová valók: a történelemkönyvek sok tanulsággal szolgáló lapjaira. TILKOVSZKY LÓRÁNT A FINNUGOR ŐSHAZA NYOMÁBAN Szerk.: Ifj. Kodolányi János (Budapest, Gondolat. 1973. 448 1.) „A magyar néprajz klasszikusai" című — Ortutay Gyula szerkesztésében megjelenő — sorozat részeként jelent meg ez az érdekes válogatás a magyar őstörténet historiográfiájából. A benne adott visszatekintés több a tudományos múlt megbecsülésénél, vizsgálatra késztet: miben sikerült meghaladni a korábbi tudományos eredményeket. Ifj. Kodolányi János bevezetője eligazítja az olvasót a magyar, a finnugor és az uráli őstörténet fogalmaiban. Röviden ismerteti a finnugor és magyar őstörténet kutatásának fő állomásait. A kötetbe felvett tanulmányok jelentős része ma már ritkaság számba menő kiadványokban jelent meg. Szerzőik a magyar nép eredetének kérdésében különböző táborokhoz tartoztak. így a kötetben egymás mellé kerültek a finnugor párti Hun fal vy Pál és a török párti Vámbéry Ármin tanulmányai. A válogató helyesen járt el; egyikük érdemét sem lehet elvitatni. Hunfalvy megalapozottan érvelt a magyar nép finnugor eredete mellett, Vámbéry viszont nem járt tévúton, amikor a magyar őstörténet steppei tényezőjét, török kapcsolatait hangsúlyozta. Hunfalvy nem tévedett, amikor a magyar őstörténet esetében a származás indikátoraként a finnugor eredetű nyelvet állította a középpontba. Helyesen érvelt akkov is, amikor általában a nyelv őstörténetének etnikai kérdésekben eligazító való illetékességét védelmezte. Tévedett, mégpedig súlyosan amikor a nyelv őstörténeti funkcióját a modern nyelvi nemzet modellje alapján képzelte el, amikor a nyelv és a nép őstörténetét egymást fedő jelenségeknek fogta fel. Vámbéry helyes irányban kereste a megoldást, amikor rámutatott, hogy a nyelv és a. népalakulás őstörténete nem azonos kategóriák. Az őstörténelem a jelenségek szélesebb körére terjed ki, mint a nyelvtörténet. Megszívlelendő gondolatot villantott fel, amikor az őstöiténeti népalakulás pszichológiai mozzanataira figyelmeztetett . A korszerű marxista etnogenetikai 15*
