Századok – 1976

Történeti irodalom - Csatári Dániel: Dans la tourmene. Les relations hungaro–roumaines de 1940 á 1945 (Ism. Tilkovszky Loránt) 962/V

TÖRTÉNETI IRODALOM 963 közös arcvonaluk kialakulásának megakadályozására magyar és román oldalról egyaránt a nacionalista uszítás eszközét alkalmazzák. A magyar—román viszonynak ilyen értelemben való felfogása a belpolitika-történeti vizsgálódás irányában szélesíti ki a kutatást, lemérve azokat a közös lehetőségeket és megmutatva azokat a súlyos nehézségeket, amelyek közt a magyar és román haladó erők összefogására irányuló törekvések jelentkeztek. Előtérbe kerülnek az Erdélyben működő pártok, a munkásmozgalom illegális és legális pártjának harcai, az ellenzéki vagy éppen kormánytámogató polgári pártok belső differenciálódása, a jobb- és szélsőjobboldal hol gyöngülő, hol erősödő pozíciói; értelmiségi körök, írói csoportosulások, egyházi vagy gazdasági szervezetek, amelyekben, vagy amelyek körül politikailag figyelemreméltó fejlemények, átrendeződések, az orientáció szempontjából bíztató jelek mutatkoztak. Párttörténeti munka is tehát Csatári Dániel könyve, amely minden frázis nélkül, egyszerűen a tények felsorakoztatásával és elemzésével, meggyőző és megragadó képet ad a kommunisták egyedülállóan világos helyzetfelismeréséről, felbecsülhetetlen értékű felvilágosító és harcra mozgósító tevékenységéről, hősi helytállásukról a legvadabb üldöztetések közepette, olykor a kínzókamrákban elszenvedett mártíromságig. Minden szűkkeblűség nélkül elismeri és méltatja az erdélyi szociáldemokraták szoros együttműködését ebben a harcban, a munkáspártok illegális és legális szervezetei és káderei, a létükben fenyegetett szakszervezetek védelmében, a munkásosztály, de a parasztság és a városi kispolgári rétegek szociális helyzetének is javításáért, a nemzetiségek jogegyenlőségéért. A munkásegység, szövetségi politika, antifasiszta függetlenségi népfrontpolitika kérdéseinek középpontba állításával a szerző arról tanúskodik, hogy ideológia-történetileg is alapvető fontosságú kérdéseket ragadott meg, és vizsgált konkrét megnyilvánulásaikban, igazolva e minden haladó erő tömörítését célul tűző politikának helyességét. Akár kül-, akár belpolitikai, párttörténeti illetve eszmetörténeti megközelítésben foglalkozik választott témájával a szerző, a nemzetiségi kérdés természetszerűleg mindenütt jelen van, az adott körülmények közt — megoldást sürgetően — mindenbe belejátszik. Csatári rendkívül magas színvonalú elméleti felkészültsége és a bonyolult problematikában való jártassága teszi lehetővé, hogy e szempontból is helyesen értékelje a konkrét történeti anyagot; a nemzetiség-történet elsőrangú szakembereként szól a nemzetiségek jogáról és e jogok sérelméről, a kisebbségi jogvédelemről, a különböző nemzetiségpolitikai elgondolásokról. 6 is azt állapítja meg, hogy a nemzetiségi problémákra nacionalista alapon nem található megoldás; hogy az internacionalizmusnak a nacionalizmus dzsungelét át-átszelő ösvényei vezetnek ki a nemzetiségi torzsalkodások sőt viharos és véres összecsapások e korából a megoldást ígérő jövő felé; éppen ezért a korabeli tényleges hatóerejüket sokszorosan felülmúló eszmei jelentőségük van az ezirányú határozott fellépéseknek, és fokozott tisztelet jár azoknak, akik ezeket az ösvényeket törték, illetve igyekeztek szélesebbé, járhatóbbá tenni. Csatári Dániel könyve méltó emléket állít olyanoknak, mint többek közt a kommunista Nagy István, Józsa Béla, Balogh Edgár, a szociáldemokrata Jordáky Lajos; de megemlékezik Tamási Áronról, Kós Károlyról, Kreimer Miklósról, Mikó Imréről s másokról is, akik a nemzetiségi megbékélés szellemét képviselték, és azt keresték a nagyar—román viszonylatban, ami összeköt, s nem ami elválaszt. Román részről Teofil Vescan és mások osztoztak ebben a felfogásban és vállaltak részt a közös harcban. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a szerző az Erdély felszabadulását hozó 1944 őszi szovjet és román hadműveletek leírásában megbízható hadtörténésznek is bizonyul, teljességében kibontakozik előttünk munkájának sokoldalúsága, komplex jellege. Meggyőződésünk, hogy e nélkül korántsem oldhatta volna meg vállalt feladatát ezzel a sikerrel. Módszerének különösen gyümölcsöző vonása, hogy az 1940—1945 közt magyar uralom alatt állt Észak-Erdély viszonyainak tárgyalását mindvégig páihu-14 Századok 1976/5