Századok – 1976

Történeti irodalom - Csatári Dániel: Dans la tourmene. Les relations hungaro–roumaines de 1940 á 1945 (Ism. Tilkovszky Loránt) 962/V

TÖRTÉNETI IRODALOM DÁNIEL CSATÁRI: DANS LA TOURMENTE Les i'elations hungaro-roumaines de 1940 à 1945 (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1974. 418 1.) FORGÓSZÉLBEN (Magyar—román viszony 1940—1945) E fianeia nyelvű kiadás az utóbbi évek magyar történetírásának eszmei és módszertani szempontból egyik legkiválóbb alkotását teszi hozzáférhetővé a közelmúlt közép-és délkelet-európai története iránt érdeklődő külföldi olvasó számára. A témaválasztás bátorsága, a lenyűgözően széles körű és mély anyagismeret, az érzékeny problémalátás, az elfogulatlan megközelítési mód, emelkedett szemlélet, nemes célkitűzésű hatni akarás és hatni tudás — nem mindennapi szakmai felkészültség és írói kvalitások mellett — oly módon dicsérik a szerzőt, hogy ugyanakkor vallanak arról a közegről is, amelyben ilyen művek létrejöhetnek: a mai magyar történetírás eszmeiségéről, igényességéről, tudatformáló szerepe jelentőségéről. A második világháború időszaka magyarországi történetének kutatása nem nélkülözheti a nemzetiségi problémák különösen beható vizsgálatát, hiszen az 1938—1941 közti sorozatos területgyarapodások ugrásszerűen megnövelték az ország öntudatos nemzeti kisebbségeinek számát, s a magyar nemzetiségpolitika mind bel-, mind külpolitikai kihatásaiban és összefüggéseiben olyan fontosságra tett szert, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni az ország sorsát befolyásoló tényezők sorában. A szerző elsősorban román viszonylatban vállalkozott e kérdés tanulmányozására, s ennek során olyan tudományos megállapításokra jutott, amelyek jelentősége messze meghaladja a történettudomány szűkebb szakmai terrénumát, s a vizsgált periódus tényeiből levont következtetései a mának is szóló tanulságokkal szolgálnak a nemzetiségi kérdés vonatkozásában. A nacionalizmus táptalajául szolgáló kapitalista társadalmi viszonyok felszámolása, a szocializmus alapjainak lerakása megnyitotta ugyan a népek békés együttélése és együtt-munkálkodása igazi távlatait, de a nemzetiségi problémák megoldásának, megnyugtató rendezésének hosszabb időt igénylő folyamatát hátráltathatják a múltból örökölt nacionalista elfogultságok, régi rossz beidegződöttségek, továbbélő téveszmék, s főleg az átélt viharos esztendőkben elszenvedett kölcsönös sérelmek emlékei. Nem lehet eléggé nagyra becsülni, hogy a szerző a nacionalista torzításoktól mentes tiszta ós teljes valóság feltárására törekedve, szenvedélyes igazságkeresését higgadt tárgyilagossággal és a nemzeti kérdésekben tapasztalható érzékenységet figyelembe vevő tapintattal ötvözte, s a tudatformáló munkájáért mély felelősséget érző történész minden oldalról tiszteletet érdemlő erkölcsi magaslatára emelkedett. Csatári Dániel könyvét — alcíme alapján — a felületes szemlélő talán azon nagyon hasznos, de szokványos munkák közé sorolná, amelyek a diplomáciai forrásanyag felhasználásával két ország — az illető kormányok politikája által meghatározott — külpolitikai kapcsolatait veszik vizsgálat alá egy választott periódusban. A szerző azonban korántsem szorítkozik erre, s teljesen nyilvánvaló módon mindenekelőtt az Erdélyben együttélő magyar és román nép viszonya érdekli; elsősorban azt kutatja, hogy ezek a népek maguk felismerik-e közös érdekeltségüket a békés együttélésben, a társadalmi haladásért való harcban, éppen azon osztályerőkkel szemben, amelyek