Századok – 1976
Beszámoló - „A régi lengyel irodalom és az európai irodalmak.” Beszámoló egy irodalomtörténeti kongresszusról (Petneki Áron) 956/V
958 BESZÁMOLÓ Sajnálatosan elmaradt Marian Szyrocki előadása a német—lengyel irodalmi kapcsolatokról. A skandináv országok irodalmi kapcsolatait a lengyelekkel Edmund Kotarski foglalta össze. Lengyelország a dánokkal és a svédekkel elsősorban dinasztikus kapcsolatban állott a középkorban. A 16—17. század a lengyel svéd kapcsolatok virágkora, a Vasa-dinasztia lengyelországi uralkodása. A 17. század folyamán Lengyelország és Svédország között többször keletkezett komoly fegyveres konfliktus, de még ezek a háborúk is bizonyos befolyással voltak a kultúrkapcsolatokra, elsősorban mindkét fél politikai propaganda-irodalmára. Érdekes adalékokat hallottunk a Svédországba irányuló lengyel ellenreformációs kísérletekről. A katolikus svédek számára a 16. század végén a krakkói egyetemen a diákoknak otthont adó burzát alapítottak, a braniewoi (braunsbergai) jezsuita gimnázium (melyben Balassi Bálint és Szepsi Csombor Márton is megfordult),3 szintén jelentős helyet foglalt el a svédek képzésében — bár hosszabb távon ez nem jelentett befolyást a svéd irodalomra. Itt kell megjegyeznem, hogy magyar részről még kutatásra vár a braunsbergai gimnázium Svédországban fellelhető levéltári anyaga, pedig erről az iskoláról írta Szepsi Csombor: „Ebben eleitől fogva az magyar úrfiak, főképpen az erdélyiek tanulnak . . ,"4 A lengyel és más szláv népek irodalmi kapcsolatairól szóló előadássort Józej Magnuszewski nyitotta meg, az igen gazdag cseh—lengyel érintkezéseket vizsgálva. Kifejtette, hogy az eddigi álláspontokkal szemben a 14. századi lengyel irodalom nem kizárólag a csehből táplálkozott, miután több jelentős műben igen minimális a bohemizmusok száma.5 A 15. században viszont a huszita mozgalmak lengyelországi irodalmi lecsapódása igen számottevő, talán a legjelentősebb a krakkói egyetem magisterének, Jçdrzej Galkának Wiclifről szóló lengyel nyelvű Cantilena vulgaris-a (1449). A 16. században elsősorban a protestáns énekeskönyvek anyagának kölcsönös átvétele jelentős.® A történeti elbeszélő források közül egy emlékirat, az ún. „Janicsár emlékirata" cseh fordításban „Krónika turecké" címmel maradt fenn (1565).7 A 17. században az egyik legjelentősebb összekötő láncszem Ján Amos Komensky lengyelországi, lesznoi tartózkodása. A szlovák irodalom lengyel kapcsolatairól Jacek Baluch tartott előadást. Megállapította, hogy ezen a téren a lengyel fél még nagyon keveset tett, a témát elsősorban a szlovákok dolgozták fel. A két irodalom közötti alapvető 3 Eckhardt Sándor : Balassi Bálint az Oceánum mellett. Magyar Könyvszemle, 1943. 249 és uő : Balassi Bálint és Lengyelország. In: Tanulmányok a lengyel—magyar irodalmi kapcsolatok köréből. Bp. 1969. 170—171. 4 Eckhardt Sándor: i. m. 171. 5 Pl. a Psalterz Florianski XIV, századi része. 6 A magyar kancionáléknak a lengyel mellett jelentős a cseh eredetű anyaga is, vö. Papp Géza: A XVII. század énekelt dallamai. Bp. 1970. 163—164, ill. 197. 7 Az emlékiratot a résztvevők szerint lengyel származású Michal Konstantynowicz nevű volt janicsár írta a 15. században. Az ülésszakon sokat vitatkoztak a jelenlevők a szerző származásáról. Ulewicz professzor szerint lengyelségét az bizonyítja, hogy ellenséges beállítottságú Corvin Mátyással, a pápával s a Habsburgokkal szemben. Ugyanakkor a Jagellók ellen nem szól semmit, sőt emlékiratát éppen nekik írja. Egy nyelvész-vélemény szerint pedig a szerb Vuk személynév a cseh fordításban is követi a Wilk lengyel ejtésmódot és nem a cseh Vlk alakot, ezt pedig cseh anyanyelvű szerző így nem írhatta volna le. Az emlékirat szerzője viszont maga nevezi meg szerbiai szülővárosát. Vö. Memoiren eines Janitscharen oder Türkische Chronik, Eingel. und übers, v. Renate Lachmann. Graz—Wien—Köln. 1975. A „Janicsár emlékirata" eddig magyar kiadásban, ill. fordításban nem jelent meg.
