Századok – 1976
Közlemények - Hamar Mária: A magyar nyelv kötelező tanításáról szóló 1879. évi törvényről 84/I
A MAGYAR NYELV KŐTELEZŐ TANÍTÁSÁRÓL 95 a felekezetek autonómiáján ejt sérelmet a középiskolák megszüntetésével, s az országban található összes nemzetiségi iskolát még sem lehet bezáratni. A miniszter nem elégedett meg az autonómiák vezetőinek hivatalosan folytatott vizsgálataival, az arról küldött jelentésekkel, a megyékbe küldte Tanárky Gedeon államtitkárt, aki a minisztériumban ennek az ügynek előadója volt. Tanárky nehéz feladat elé állította miniszterét, mert igenlő választ ad ugyan arra a kérdésre, hogy szükséges-e a középiskolák bezáratása vagy átalakítása, de azzal egészíti ki jelentését, hogy a bezárást nem javasolja, „nemcsak azért, mert ezen okból minden szász, szerb és román iskolát és a nyitrai papnöveldét is azonnal be kellene záratni, hanem azért is, mert oly bebizonyított konkrét tények, melyek bírói ítélet alapjául is szolgálhatnának, meg nem állapíthatók, alkotmányos országban pedig a törvényes alap gyakorta a lényeg".4 1 A hivatalos vizsgálat eredményei után a miniszter maga is ezt a következtetést vonhatta le. Családjának tagjaival folytatott sűrű levélváltása keveset árul el ugyan a miniszter hivatali nehézségeiről, 1874 elején mégis panaszkodni kezd fáradtságról, rossz ideg- és kedélyállapotról. 1874. március 7-én írja lányához, Edithez:4 2 „Ellenben nem örvendek, hogy miniszter vagyok, s valószínűleg maradok. Nekem legjobb volna visszavonulni mindentől — idegrendszerem rossz, kedélyem és eszem elaszticitása nagyon csökkent — nincs kedvem a munkához, kényszeríteni kell magamat. De nem lehet, nem szabad — a viszonyok nem engedik. Tűrni kell, amin segíteni nem lehet." Majd ez év augusztus 31-én:43 „s mert őszintén mondom, fáradt vagyok. Ne gondoljátok, hogy bármi bajom volna, — nem, de a rossz levegő s a folytonos hecc kifárasztja az embert az én koromban." Trefort, ahogy Grünwald említett könyvében ezt el is mondja, nehezen szánta rá magát erre az erőszakos lépésre. 1879. március 18-án a közoktatási minisztérium költségvetési vitájában Molnár Aladár szemére veti a miniszternek, hogy a bajai gimnáziumot, melyet Eötvös a várostól átvett, miért adta át a cisztercita rendnek.44 Nem az ellen szólt a képviselő, hogy egyházi kézre került a gimnázium, hanem azt kifogásolta, hogy miért nem kötelezték őket inkább a megszüntetett gimnáziumok helyén újak alapítására. Trefort keserűen válaszol: „Nem telt nekem örömem benne, hogy azon gimnáziumokat be kellett zárni, s kértem is hitelt egy új gimnáziumnak ott felállítására, de nem kaptam meg a kívánt hitelt." Trefort valóban tárgyalásokat folytatott, s Grünwald 1875 tavaszán elkészített „tótságra vonatkozó emlékiratában" ez ellen is tiltakozott.45 „Azonban szükséges, hogy a kormány a középtanodák tekintetében bizonyos elvben állapodjék meg. Ez az elv nem más, minthogy nem engedi meg többé, hogy bárki tót gimnáziumot állítson fel a felvidéken. Aggodalommal halljuk ugyanis, hogy Trefort miniszter úr a felvidéken egy tót tannyelvű állami gimnáziumot akar felállítani, s már e tárgyban néhány püspökkel és főispánnal értekezletet is tartott. Tenni akarja ezt azért, hogy úgymond a tótoknak a három megszüntetett gimnáziumért némi kárpótlás adassék. Ez azonban téves felfogása az itteni viszonyoknak. A tótok magyar tannyelvű gimnáziumot akarjanak inkább, mint tótot. . . a tót gimnázium felállítását nagyméltóságod van hivatva megakadályozni. . ." Az új gimnázium felállítását sikerült megakadályozni. Milyen eredményre vezetett a szlovák gimnáziumok ellen indított hivatalos vizsgálat ? Az a vád, amely szerint ezek a gimnáziumok, mint azt Grünwald állította, tudománytalanok, teljes bennük a tudatlanság, elhanyagoltak, színvonaluk nem kielégítő, 41 Idézi Ruttkay László: i. m. 67. 42 OSzK. Kézirattár. Trefort levele Edithez, Pest, 1874. III. 7. 43 OSzK. Kézirattár. Trefort levele Edithez, Pest, 1874. VIII. 31. 44 1878 — 81. évi országgyűlés képviselőházának naplója, 89. ülés. 45 OSzK. Kézirattár. Fol.Hung. 1886.
