Századok – 1976

Közlemények - Erdmann Gyula: Lónya Lónyai Gábor naplója 914/V

930 LONYAY GÁBOK NAPLÓJA tudósításai, minekutánna azt most a hazában 50 pengő ft esztendei fizetés mellett csak 120-an tartják, ingyen, vagy ha nem is, de mentül olcsóbban adattatván, ezáltal kevesebb tehetségűek kezébe is juthatván, jobban elterjedhetne s közönségesebb lenne az országban. A szerkesztető maga erre azt monda, hogy a dolog már meg van kezdve, mert Bohus aradi táblabíró e végre ezer pengő ftot ajánlott,16

Erdélyben hasonlóul aláírások útján már szinte ugyanannyi jött öszve; ő azt hiszi, hogy illyes aláírások útján ezen vállalat menne talán esztendeig-kettőig, de biztosítva nem lenne s az egész egy pár esztendő múlva öszvedőlhetne. — Ő ösméri a magyart, állandóul, legyen az bármelly szent célra, fizetni nem szeret; én azt tartom, ezt meg kell próbálnunk mindenesetre, s ha nem fog is menni állandóul, mégis jó bors lessz ez ismét, mellyet a kormány orra alá törünk. Minekutánna az mindent elkövet, hogy a Tudósításokat elnyomhassa, nekünk kötelességünkben áll törvénytelen lépései ellen szegülnünk, s azon igyekeznünk, hogy azokat minden kitelhető módon megalapíthassuk17

s terjeszthessük. Azoknak nagy hatását az egész hazára tagadni többé nem lehet. Abba állapodtunk meg utoljára is tehát, hogy az aláírásokat mindenütt megpróbáljuk, az aláírók az öszvegyült summát a környülállásokhoz képest rendelhetik el, s mindenesetre a Tudósítások terjesztésére. - Én ez iránt még a múlt héten írtam Zemplénbe br. Vécsey Pálnak, meglátjuk, mi következése lessz? — alkalmasint legcélszerűbb lessz, annyi pédányt hordatni a megyébe, amennyi 50 pengő ft fog öszve jönni, — a példányokat aztán ki lehetne osztani a nagyobb helységeknek, ez által e lapoknak terjesztése nagy részben elérettetnék.18

— Erről az egyesületeknek haszna jött szóba, nevezetesen Kossuth azt állítá, hogy most legszükségesebb volna egy egyesület, melly a honni kézművek s kézművesek elősegítésére állana öszve, melly a honni kézműveket jutalmazná, a kezdő kézműveseket tőkével segítené, hogy mesterségeket elkezdhetnék s. a. t., ezen felyül kötelezné magát minden tag, hogy csak honni kézművesek által készült szereket, műveket s készületeket fog használni s hordani. Egy illy egyesület hasznát, jövendőre nagy kihatását ki nem látná által ! de fog e ez a szép igyekezet létesülni egyhamar, bajosan hiszem, mert egy részről ellene áll pénztelenségünk, rossz gazdálkodásunk, a fényűzés mindennapi nevekedése, — más részről az egyesületektőli vonakodás, minek oka ismét az inteligentia hiánnyá, bizodalmatlanság, s leginkább pénztelenség, szegénység ! Kossuth erre azt állítá, hogy lehetetlen, hogy a hazában 50 ezer ember ne volna ollyan, ki mindennap magától egy garast el ne vonhatna, s ezt illyes vagy más intézetekre ne szentelhetné. — 50 ezer garas minden nap, esztendőnkint közel egymillió ftra menne melly szép summa pénz volna ez a haza oltárára ! mit nem lehetne ezzel tenni 20 30 esztendők alatt; - minden esztendőben csak 3, 4 helységet földesúri hatalom alól felszabadítani. Mi lehetne most nyomorult hazánkból, ha az illy szabad községek minden esztendőben szaporodnának ! — Én azt hiszem, ha nem nagyban is, az az országosan, de legalább kicsinybe ezt meg kellene indítani, ha egy megye körire szorítva is. Erről fogok is írni Vécseynek Zemplén-16

Bohus János ajánlatáról: Kossuth VI. 539, 545. Kossuth ismert önérzetességével csak a szabott árat fogadta el. 17

Értsd: megalapozhassuk (mármint a Tudósításokat). 18

A terv nem valósult meg: egyrészt Zemplén nemessége nem bővelkedett pénzben, másrészt a Tudósítások — Kossuthot 1837 május elején elfogták — rövid életű volt. Zemplénből egyébként heten fizettek elő, ami országosan nem volt rossz arány (1837 ápr. végén összesen 100 volt az előfizetők száma — Kossuth VI. 1039).