Századok – 1976
Közlemények - Erdmann Gyula: Lónya Lónyai Gábor naplója 914/V
ERDMANN GYULA 923 felindultan javasolták a megyék együttes fellépését, az egyesülést, országjárást, agitációt, majd Deák jegyezte meg: az erőszak csak növeli a nemzeti erőt, s ez többet ér, mint a politechnikum. Lónyay viszont természetesnek tartotta, hogy Bécs, akinek „engedelmes és nem okos jobbágyok kellenek", nem támogatja a népnevelést. Az erőt mondta az általános hangulathoz kapcsolódva - önmagunkban kell keresnünk. „Ha a kormány nem akarja a népet nevelni, nevelni fogjuk mi magunkat."55 Az országgyűlési újság ismételten elutasított javaslatának tárgyalása során, a sajtóvétség kapcsán Lónyay figyelemreméltó módon Észak-Amerika és Anglia példájára utalva nyilvános esküdtszéki eljárást, az ítélethozatalhoz pedig legalább 2/3-os többséget kívánt, elutasítva a franciaországi példát, ahol 1835-ben a Lajos Fülöp elleni merényletet követő kormányterror eszközeként vezették be az egyszerű szótöbbségi elvet. E javaslatával a reformerek közt is magára maradt.5 6 Az országgyűlés után a kormány és az ellenzék harcának súlypontja a megyékbe helyeződött át. A kormány energikusan folytatta az ellenzék vezérének, az érdekegyesítési ill. a törvényességet követelő politika szervezőjének, Wesselényinek pereit. Pálffy Fidél kancellárrá kinevezése, a soronkövetkező újabb politikai perek mutatták az ellenzéki mozgalom szétzilálására > irányuló provokatív bécsi politika fokozódását. De az ellenzék is erősítette I most már széles megyei körben — önvédelmi harcát, az agitáció fórumainak védelmét, a léte elleni támadásokkal szemben. Az ellenzéki program már Pozsonyban kialakult: széles sérelmi mozgalmat indítani a terror ellen és a megyei autonómia révén az elbuktatott reformokból minél többet megvalósítani. i A kölcsönös tájékoztatásról Kossuth iij vállalkozása, a kéziratos, levélként terjesztett s így a cenzúrától mentesített Törvényhatósági Tudósitások, s a > reformerek egyre sűrűbbé váló személyi kapcsolatai gondoskodtak. Kossuth új kéziratos lapjának terve ismét Lónyay Gábortól származott. Az ő lakásán és kezdeményezésére - még az országgyűlésen — határozta el Wesselényi, Bezerédj és Kossuth az országgyűlés után Pesten meginduló szerkesztő munkát.5 7 Ugyanakkor megszervezték a megyei levelező gárdát is; Lónyay vállalta a Zempléni tudósítások, beszámolók Kossuthhoz küldésének megszervezését. Útban Pozsonyból Zemplénbe, már Pesten értesült Lónyay arról, hogy a nádor — a kezdet kezdetén — eltiltotta Kossuth Tudósításait. Kossuth körlevelét, melyben tudatta a megyékkel az újabb törvénysértést és támogatást kért, Lónyay vitte magával megyéjébe, sőt a szomszéd megyék számára is.5 8 Zemplén megye 1836. június 16-án ünnepélyesen fogadta hazatérő követeit. Lónyay a közgyűlés előtt összefoglalta országgyűlési tapasztalatait és röviden ismertette az új törvényeket. Sajnálattal említette az örökváltság és a nevelésügy bukását, de utalt a nyelv- és hiteltörvény eredményeire. Az orvosolatlanul hagyott sérelmek kapcsán hevesen támadt az országgyűlésen gyászos szerepet játszott főrendekre. Beszédét, a pozsonyi ellenzéki megegyezés szellemében, a despotizmus elleni agitáció val s a nemzet önerejére utalással fejezte be, majd — sikerrel — tett javaslatot: a megye ismét írjon fel a 55 Uo. — V/682. 56 Uo. —V/427—, OL P 458 — 4. t.; megemlíti: Szabad György : Kossuth az Amerikai Egyesült Államok politikai berendezkedéséről. Századok, 1975/3—4/551. 57 Lónyay Gábor: Kossuth elfelejtett leveleiről. — Budapesti Napló, 1880/159. sz. 58 Vócsey Kossuth-hoz 1836. jún. 24., júl. 4. — MTA Kt. — Ms 4849/31, 34.
