Századok – 1976
Közlemények - Erdmann Gyula: Lónya Lónyai Gábor naplója 914/V
922 LONYAY GÁBOK NAPLÓJA nyilatkozásoknak. Az ügy kapcsán állást foglalt a szólásszabadság, az érdekegyesítési politika ill. a jobbágyvédelem mellett, és az abszolutizmus új hulláma ellen, támogatva az alsótábla sérelmi feliratát.45 Egycsapásra az országgyűlési ellenzék elismert tagja lett: Deák, Beöthy s Kubinyi oldalán nem egyszer ő volt az ellenzék vezérszónoka. Ekkortól, 1848-ig minden fontos ellenzéki megmozdulásban számítottak segítségére. Ugyanakkor Széchenyi is felfigyelt rá, több ízben felkereste, ill. meghívta magához.46 Amikor Ferenc császár utóda, Ferdinánd, a magyar országgyűléshez intézett leirataiban osztrák császári címét (I. Ferdinánd) használta, Lónyay Deák mellett érvelt a Pragmatica Sanctio personáluniós értelmezése mellett ill. a kicsinyes provokáció ellen.47 Az úrbéri tárgy még napirenden lévő kérdéseinél lehetősége volt arra, hogy legalábbis részben előadja a jobbágysággal kapcsolatos gondolatait: birtokostársainak többségével ellentétben azt kívánta, hogy a jobbágy szabadon nyithasson boltot s azt bérbe is adhassa,48 hogy a jobbágyközségek teljes lakossága szabadon válassza bíráját. (Ne akarjunk minden jogot a birtokosra ruházni — mondta —, rendelkeznek ezek úgyis elég privilégiummal, melyet csak önhasznukra fordítanak.) Az országgyűlés végén az egyes megyei kívánságok során állást foglalt a jobbágy felperesi jogának kiterjesztése, személyes biztonsága mellett és a forsponttal kapcsolatos visszaélések ellen.4 9 Kényes helyzetbe került viszont a jobbágytelki nemesség adó- < zásának vitájakor. Itt - utasítása értelmében (Zemplénben sok nemes élt jobbágytelken !) és a közteherviselést támogató személyes meggyőződése ellenére — a maradi kisebbséghez kellett csatlakoznia.5 0 1835 októberében a király gátolni igyekezett az elfogadott új törvények magyar nyelvű szövegezését. Lónyay Beöthyhez csatlakozva, az uralkodó i beleegyezését be nem váró magyar szerkesztést javasolta, kifejtve a társadalmi szerződésen alapuló felfogását, miszerint a nemzet minden jog kútfeje, mindent ( megtehet, amit törvény nem tilt, ellentétben a királlyal, aki csak azt teheti, amire a nemzet felhatalmazza. Egyúttal, nem éppen lojálisán, utalt a Habsburgok 300 éves elnyomó és megosztó politikájára.5 1 A Ludovica évtizedek óta vajúdó ügyében Lónyay Beöthyvel a főrendek ellenében elvetette a birodalmi sereg azonos nevelési szisztémájának gondolatát, helyébe állítva a nemzeti sereg - melyben a katona a haza polgára marad - elvét,5 2 majd az elutasító bécsi válasz után társaival együtt levétette a tárgyat a napirendről.5 3 Zemplén másik követe, Szirmay Antal javasolta a mesterségek, földművelés és kereskedelem előmozdítására politechnikumok létesítését, majd Lónyay indítványozta a következő országgyűlésre tervet készítő nevelésügyi országgyűlési bizottság kiküldését. Javaslata teljes támogatásra talált és kibővült a tanítóképzők felállításának kívánságával.5 4 A király válasza viszont lehangolóan elutasító volt: a nevelésügy uralkodói jogkör . . . Bererédj és Beöthy 46 Trócsányi: i. m. 361, Ogy. T. IV/580; a teljes beszéd: OL P 468 — 4. t. 46 Gróf Széchenyi István naplói (szerk. Viszota Gyula) — IV/571, 696. 47 Ogy. T. — V/35. 48 Uo. — V/250, a teljes beszéd: OL P 458 — 4. t. 49 Ogy. T. — V/42, 650, a teljes beszéd: OL P 458 — 4. t. 50 Ogy. T. — V/71, 142. 51 Uo. — V/171, 189, 301 ill. OL P 458 — 4. t. 62 Ogy. T. — V/644. 53 Uo. 675. 54 Uo. IV/355, V/650.
