Századok – 1976
Közlemények - Erdmann Gyula: Lónya Lónyai Gábor naplója 914/V
920 LONYAY GÁBOK NAPLÓJA magyar nyelv ápolására, az ország régi területi egységének visszaállítása), ill. a jobbágyság állami terheinek csökkentését szorgalmazta. A megye nemessége ugyanakkor kevés áldozatra volt kész a jobbággyal szemben. Csak az országgyűlési költségek felét vállalta és kisebb önkéntes adományokat ígért útépítésre. A nemesi adómentesség sérthetetlenségének többszöri erőteljes hangsúlyozása és a jobbágy földesúri terheinek érintetlenül hagyása jelezte, hogy bár Lónyayék meglepetésszerű és szervezett fellépése gyors és átütő eredményeket hozott, a későbbiekben az eredmények megtartása, esetleges továbbfejlesztése már nem kis ellenállásba fog ütközni.33 December elején a zempléni követek (az aulikus Dókus László alispán és az ellenzéki Szirmay Antal), valamint az őket kisérő jurátusok elindultak Pozsonyba. Velük tartott távollevő mágnás követeként Kossuth is, már ekkor foglalkozva az Országgyűlési Tudósítások gondolatával, ami Lónyay Gábortól származott. Ő kérte meg Kossuthot — érezve a szabad sajtó és az országgyűlési tárgyalások nyilvánosságának hiányát -, hogy részletesen tájékoztassa a pozsonyi eseményekről. Lónyayhoz csatlakozott több zempléni ellenzéki is, az újhelyi kaszinó, Sárospatak és Tállya városa, s folytathatnánk a sort: Lónyay kezdeményezése országos jelentőségű vállalkozás elindítója lett.34 Az Országgyűlési Tudósítások megrendelésével a zempléni ellenzék ellenfeleivel szemben jelentős előnyhöz jutott: folyamatosan és részletesen tájékozódhatott az országgyűlési tárgyalások állásáról, ismerte a kiválóbb ellenzéki követek beszédeit, s így az újabb követutasításokat küldő közgyűléseken felkészültebben, érett javaslatokkal léphetett fel. Ennek meg is volt az eredménye: Zemplén az országgyűlés alatt tartani tudta — a Bécsből irányított ellenakciókkal szemben is — az alaputasítás pozitívumait. Lónyay szerepe ebben igen fon- 1 tos volt. Minden közgyűlésen részt vett és a fáradhatatlan Vécsey Pállal együtt alkotó és döntő súlyú tagja volt a követi pótutasításokat előkészítő bizottság- 1 nak is. A téli közgyűlési szünetet rendszerint Pesten töltötte, ahol bekapcsolódott az országos ellenzék vérkeringésébe; a pesti hatásokat aztán tovább adta zempléni társainak. A megye követei Pozsonyban — utasításaiknak megfelelően — minden lényeges kérdésben a Kölcsey, Wesselényi, majd Deák vezette ellenzéki él- , vonallal szavaztak. Az első periódusban központban álló úrbéri kérdésben is osztoztak az induló köznemesi reformpolitika erényeiben és korlátaiban egyaránt. Támogatták az örökváltságot és a jobbágy bírhatási jogát, az utóbbiban még kezdeti sikert sem érve el a többség ellenében.3 5 Az 1834 folyamán meginduló, s minden országgyűlési, ill. megyei konzervatív-aulikus erőt hasznosító bécsi aknamunka az örökváltság ellen Zemplénben is éreztette hatását. Az elutasító királyi leiratot tárgyaló bizottságban ugyan ott volt Lónyay és Balásházy, a megszervezett aulikusok azonban átmeneti sikert értek el: a közgyűlés 1834 szeptemberében az örökváltság ellen nyilatkozott.36 Lónyayék azonban ellentámadást indítottak — ezt kérte Pozsonyból Szirmay Antal és maga Kossuth is3 7 — és a novemberi közgyűlés 33 Z. jkv. —- 1832/1989. —; az utasítás: OL Nádori titkos lt. — Diaetalia, praep. — XVII/30. 34 Kossuth VI. 343; Lónyay Oábor : Kossuth elfelejtett leveleiről — Budapesti Napló, 1880/159. sz. 35 Kossuth Lajos : Országgyűlési tudósítások (Kossuth Lajos Összes Munkái. I—V. Szerk.: Barin István. Bp. 1948-1961. A továbbiakban: Ogy, T.) — 1/334; II/153. 36 Z. jkv. 1834/1501, 1581; 25. zempléni pótutasítás — OL P 458 — 8. es. 37 Z. jkv. 1834/1783; Kossuth VI. 425.
