Századok – 1976
Közlemények - Erdmann Gyula: Lónya Lónyai Gábor naplója 914/V
ERDMANN GYULA 919 mánvos és egyházügyi javaslatban helyet kapott a nevelésügy országgyűlési hatáskörbe utalásának, a tanítók és tanárok állami alkalmazásba vételének, a felekezeti iskolák nyílt jellegének követelése.2 9 A nemesi adómentesség feladására a javaslatok kimunkálása során nem is gondolhattak a reformerek; ezzel a megye nemességének nehezen és nem is minden ponton véglegesen meggyőzött jó részét riasztották volna el a reformoktól. A javaslatok végső sorsa az 1832. szeptember 4- 7. közti közgyűlésen dőlt el véglegesen. Az itt véglegesített operátumok már a megyei követutasítás gerincét képezték. Lónyay Gábor az ellenzék vezérszónokaként mindjárt a vita elején nagy beszédben ismertette programját, az ekkorra már következetesen végiggondolt liberális eszmék foglalatát. A beszéd nagyjelentőségű volt, hiszen — Barta István szavai szerint — elmondása pillanatában a legradikálisabb elvi deklaráció volt, mely a kiváltságos osztály részéről Magyarországon elhangzott.3 0 Figyelmeztetett a vértelen átalakulás sokáig aligha tartó lehetőségére, s a nép érdekében új törvényeket kívánt. Érvelt a törvény előtti egyenlőség, népképviselet, közteherviselés és sajtószabadság mellett. A robotot, dézsmát, kilencedet, az úriszéket az ősiséggel együtt eltörlendőnek ( !) nyilvánította, a jobbágyot fel kívánta ruházni a korlátozástól mentes birtokbírhatás jogával. Félreértések elkerülése érdekében külön is kiemelte: nem részengedményeket, hanem a feudalizmus teljes felszámolását akarja.31 Beszéde a csak egy év múltán terjedő Stádiumnál, és a Balítéletekről-nél is radikálisabb volt. Országszerte felfigyeltek rá, és a szokásos sajtót pótló kézírásos változatokban szóles körben elterjedt és hatott. Ebben állt jelentősége, hiszen arra Lónyay Gábor sem számíthatott, hogy programja a zempléni nemesi közgyűlés osztatlan egyetértésével találkozhat. Annyit mindenesetre elért, hogy határozattá vált a jobbágyok személyes biztonságának és szabad birtokszerzésének — bírhatásának kívánsága, az örökváltság javaslata pedig világosabban, kiemeltebben lett megfogalmazva. Végeredményben a közgyűlés a megyei operátumnak valamennyi pozitívumát épen hagyta, a reformerek tehát megőrizték elért eredményeiket. A közgyűlés után Lónyayék elvesztették Kossuthot. A konzervatívok, aulikusok az ellenzékkel szembeni teljes ellenszenvüket a birtoktalan és más megyéből származó Kossuth ellen fordították, akit hatalom és arra alapozott tekintély sem tartott vissza attól, hogy radikális hangon és nem kis hatással támadjon akár a főispán ellen is. Ezért lehetetlenné tették helyzetét Zemplénben.3 2 Lónyayval és Vécsey Pállal azonban továbbra is harcostársi viszonyban maradt. A megyei operátum kialakítása után az 1832 végére összehívott országgyűlés közvetlen előkészületei következtek. Lónyayval az élen az ellenzék minden jelentősebb tagja részt vett — a távozó Kossuth kivételével - a zempléni követutasítást kidolgozó választmány munkájában. A november 8-i közgyűlésen elfogadott utasítás az operátumok mellett főként a hagyományos, országgyűlésről-országgyűlésre nem sok sikerrel felsorolt alkotmányos sérelmeket (pl. rendeleti kormányzás) és kívánságokat (intézetek létesítése a 29 Uo. 30 Barta : i. m. 130. 31 OL P 458 — 4. t. 32 Barta: i. m. 59.
