Századok – 1976
Közlemények - Erdmann Gyula: Lónya Lónyai Gábor naplója 914/V
918 LONYAY GÁBOK NAPLÓJA ellenzése miatt azóta országgyűlés elé nem kerültek. Ezeket a munkálatokat alapul véve, az operátumok tematikus bontásban felölelték az ország közigazgatási, jogi, gazdasági, kulturális, egyházügyi rendszerét és problémáit s korszerűsítési javaslatokat tartalmaztak, — szigorúan ragaszkodva az adott feudális keretekhez). A parasztfelkelés okozta kényszerszünet után, 1832 szeptemberében készültek el a megye javaslatai, hosszadalmas részletmunkálatok sora után.22 A formálódó reformellenzék számára a megyei bizottsági viták alkalmul szolgáltak az olvasmányok, tapasztalatok és kialakuló elképzelések összegezésére, a vélemények megyei nyilvánosság előtti kicserélésére, a teendők meghatározására. Lónyay köre az ügy fontosságához mért buzgalommal készült a munkálatok vitájára. Tudták, hogy az Országos Bizottság konzervatív munkálata messze nem állja ki a kor követelményeinek próbáját. A valódi reformok kivívása érdekében alapvetőnek tartották a megnyerhető közvélemény mozgósítását, ill. kiszélesítését, s ezért követelték a sajtószabadságot, a szabadságjogok abszolutizmussal szembeni védelmét — bővítését. Szervező munkájukat, melyben főként a társadalmilag, gazdaságilag legelőnyösebb pozícióban lévő Lónyayra építettek, mindenekelőtt a jogkiterjesztésre, a rendi előjogok és előítéletek felszámolására s a jobbágyterhek örökös megváltására irányították. Nemes társaikkal szembeni — 1831 után meglehetősen hatásos — fő érvük: „jobb a józan ész tanácsának engedni, mint az erőszaknak".23 Lónyay maga közvetlenül nem vett részt a bizottsági munkákban, de figyelemmel kísérte azokat, részletesen tanulmányozta az országos munkálatot és ennek során írásban részletesen összegezte formálódó programjának alapelveit. Jegyzeteit barátai véleményezték.2 4 Ők részt vettek a megyei bizottsági munkában is, mégpedig nagyszerű eredménnyel: a kör jó összetételénél, az idősebbek tekintélyénél ill. a fiatalok színvonalas és imponáló felkészültségénél fogva magával tudta rántani a nemesség politizáló részének zömét, s így Zemplént operátuma az ország reformhajlandóságú megyéi között is a legelsők közé sorolta. így a közgazdasági részmunkálat a céhek megszüntetése mellett szabad kereskedelmet kívánt, hangsúlyozva az ország külön jogállását a Lajtán-túllal szemben, s elítélve Ausztria vámpolitikáját.25 Az úrbéri javaslat szorgalmazta a jobbágytelki haszonvétel szabad adásvételét és az örökváltságot.2 6 A közjogi munkálat itt Kossuth vezette az ellenzék harcát — tartalmazta a hagyományos köznemesi radikalizmus követeléseit (Helytartótanács felelőssége az országgyűlésnek, főispánok kinevezési jogának szűkítése stb.), a követelések is azonban a haladó gondolatok közepette már más dimenzióba kerültek. Erre utal a népképviselet — Hajnóczyék óta első ! — nyilvános felvetése is, igaz, a konzervatívok ezt már az albizottsági javaslatból kibuktatták. Megmaradt viszont az országgyűlés és a megyék rendezésének, ill. a városok demokratikus belső szerkezetének, s a zsidókat sújtó türelmi taxa eltörlésének kívánsága.27 A jogügyi operátum a megyei törvénykezés és közigazgatás elválasztását, az ősiség és a tized eltörlését szorgalmazta.2 8 A tudo-22 Részletesen a zempléni bizottsági munkálatokról: Barta: i. m. 107. 23 Barkassy levelei 1831. szept. 6., nov. 10.; Evva András levele 1832. jan. 20., febr. 10. — OL P 458 — 8. t. 24 Evva levele 1832. aug. 20. — uo. 25 Uo. — 8. es. 26 Uo. — ül. Barta: i. m. 109, 123. 27 OL P 458 — 8. es. 28 Uo.
