Századok – 1976
Közlemények - Erdmann Gyula: Lónya Lónyai Gábor naplója 914/V
ERDMANN GYULA 917 a királyi válasz nyilt figyelmeztetését: láthatják a megyei rendek, hogy saját épségük és békéjük záloga, hogy „szorosabb bizodalommal ragaszkodjanak a királyi trónushoz. . ."1 5 A nemesség ettől kezdve hatványozottan érezte két tűz közé szorultságát, A maradiaknál ez a lojalitás fokozódásában és a paraszttal szembeni szigor szorgalmazásában nyilvánult meg. Egészen más volt a hatás Lónyayóknál. A félelemérzet náluk a jobbágyok felé fordulásban, az örökváltság gondolatának, az érdekegyesítési politika előtérbe jutásában mutatkozott meg. Lónyay maga emellett kissé utópisztikus módon igyekezett elősegíteni a népnevelést is: jobbágyainak gazdatisztjeivel Széchenyi Világ-át olvastatta fel.1 6 Ugyancsak 1831-ben a Galíciával szomszédos Zemplénben is, a lengyelekkel szoros kapcsolatokat ápoló és a történelmi tradíciókat nem felejtő nemességben nagy szimpátiát váltott ki a cári abszolutizmus elleni lengyel nemesi felkelés. Lónyay ék is lesték a híreket, örültek a lengyelek kezdeti sikereinek, majd súlyosan elítélve a nagyhatalmak közömbösségét, bánkódtak a sorstársak küzdelmének elbukásán,1 7 ugyanakkor megtették a tőlük telhetőt: a júniusi közgyűlésen Kossuth ismert nagy hatású beszédében támogatta Bars megye körlevelét és a lengyelek megsegítését követelte.18 Ezt tette élesen radikális felszólalásában a Zemplénben gyakran feltűnő Újházy László is.1 9 Zemplén csatlakozott is Barshoz, felírt Bécsbe — eredmény nélkül. Kossuth és Újházy cárellenes kirohanásai még csak a megújuló abszolutizmus-ellenességet jelezték; a zempléni jobbágyfelkeléskor aztán a nemességnek látnia kellett, hogy a megye felkelő szláv parasztjai közül sokan — természetesen alaptalanul a „jó cár atyuska" segítségét várták,2 0 ami az alakuló reformkör figyelmét ráirányította az ország soknemzetiségű voltára is. A lengyel felkelés további tanulságot is szolgáltatott a zempléni ellenzékieknek. A lengyel parasztságnak a felkelés során tapasztalt passzivitása és érdektelensége a zempléni parasztságra is hatott, ők is az urak ügyének tartották a cár elleni felkelést. Mindez felerősítette a magyarországi jobbágymegmozdulások hatását, újabb motívummal gazdagodott az érdekegyesítés gondolata. Itt jegyzendő meg, hogy Lónyay kúriájának is, mint sok más magyarországi udvarháznak, megvolt a tartósan megtelepült lengyel emigránsa. A lengyel felkelés volt tisztje (álnéven Graven Lajos), 1835-től haláláig, 1890-ig élt Deregnyőn; Lónyay barátja, jószágigazgatója, gazdászati kezdeményezéseiben alkotó társa volt, s egyben a magyar irodalom nagy barátja, kéziratok szorgos gyűjtője, a kastély gazdag könyvtárának jelentős gyarapítója, aki több parasztfiatalt segített hozzá a tanuláshoz.21 1831 májusában Zemplénben is megkezdődtek az 1827-ben országgyűlésileg kiküldött Országos Bizottság operátumainak megyei vitái. (Az ún. rendszeres munkálatok — mint ismeretes — az 1792 94-ben készültek, de Bécs 16 Uo. — 1831/1972. 18 Rhédey József levele 1832. jan. 14. — OL P 458 — 7. cs./110. 17 Barkassy levelei 1831. márc. 25., ápr. 5., aug. 23. — OL P 458 — 8. t. 18 Kossuth VI./223. Idézi: Kovács Endre: A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon. Bp. 1969. 91. 19 OL Kussuth Gyűjt. — Zempléni iratok — 6/247. 20 Kussinszky A.: Az 1831-ik évi parasztlázadás Zemplén megyében. Adalékok Zemplén megye történetéből 1900/213. 21 Gravénről: Zemplén 1890/18—28. sz.; a Lónyay-család levéltárában külön állagként kezelték levelezését (OL P 476). — A főként lengyel, részben francia ós német nyelvű levelezés feltétlenül tanulmányozásra érdemes. 11*
