Századok – 1976
Közlemények - Erdmann Gyula: Lónya Lónyai Gábor naplója 914/V
916 LONYAY GÁBOK NAPLÓJA szorgalmazásával magára irányította a figyelmet),9 Evva András, Barkassy Imre, Rhédey József, Reviczky Dénes, Nyomárkay József, a költő Szemere Miklós és a többiek. Széchenyi munkái a fiatal ellenzékiek körében nagy mozgalmat idéztek elő. Közvetlenül megjelenése után kézről-kézre adták a Hitel-t, a Világ-ot, majd megindult felettük a vita. Egy részük Barkassy, Rhédey maradéktalanul azonosult Széchenyivel, maga Lónyay és még néhányan azonban bár tisztelték és becsülték — nem fogadták el kritikátlanul vezérszerepét, és megmaradtak a republikánizmus, a szélesen értelmezett demokratizmus platformján.1 0 Mindemellett, még a kör Széchenyi gondolatait elemző vitája előtt tettekre váltották Lónyayék Széchenyi egyik alapgondolatát: az összpontosulás, a nemzeti nyelv ápolása, a pallérozódás érdekében, Balásházv kezdeményezésére 1831 januárjában létrehozták a sátoraljaújhelyi kaszinót, az elsők közt követve a pesti példát. 1831 februárjában a kaszinónak már 250 tagja volt (a többség nemesekből, megyei és kormánytisztviselőkből állt, de volt köztük jónéhány honorácior, sőt kereskedő is; 11 újságot járattak, rövid idő alatt tekintélyes könyvtárat alapítottak).1 1 1831 Lónyay gondolatrendszerének fejlődésében is további ébresztő, serkentő tapasztalatokat, hatásokat jelentett. A kolerajárványból kiinduló parasztfelkelés az ő birtokait sem kímélte. Deregnyőn is elterjedt a jobbágyok között — a terebesiek közvetítésével — a kutaknak az urak és orvosok általi megmérgezésének híre. A felkelők (főként az uradalmi cselédségre hatott a mozgalom) elfogták és megverték Lónyay inspektorát és a község orvosát, majd halálra keresték a főbűnösnek tartott bírót, aki csak nagy nehezen tudta életét megmenteni. Kirabolták a majorsági raktárakat és elkötötték Lónyay lovait is mondván: „nincs már földesúr, nincs már vármegye".1 2 A felkelést Deregnyőn is a katonaság verte le. Lónyay (családjával Kassán vészelte át a nehéz napokat) tanúja volt a nemesség kétségbeesett törekvésének, hogy saját erőből szerelje le a jobbágymozgalmat. Olvashatta a többnyelvű és behízelgőre hangszerelt megyei hirdetményeket, melyek amnesztiát ígértek a felkelőknek, ha kiszolgáltatják a „felbujtókat", és kérték a jobbágyokat, hogy ne idézzék elő a katonaság beavatkozását; egyúttal közhírré tették a rögtönítélő hatalom életbelépését is.1 3 A nemesi megye ereje azonban elégtelen volt, s így a közgyűlés nem tehetett mást: hálafelirattal fordult a gyors katonai segítségért a királyhoz, a nádorhoz, a Helytartótanácshoz, ill. br. Eötvös Ignácz királyi biztoshoz,14 majd keserűen tudomásul kellett vennie 9 Barta István: A fiatal Kossuth. Bp. 1966. 35; Viszota Gyula: Gróf Szécheny István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal. Bp. 1927. I./XVI. 10 A Lónyay-kör Széchenyiről folytatott vitájához: Barkassy levelei Lónvayhoz 1831. nov. 10., 1832. febr. 10. és két datálatlan — OL P 458 — 8. t. 11 A kaszinóról: Viszota: i. m. I/XIV; Dongó Gy. Géza: A Zempléni Kaszinó törzstagjai 1831-ben (Adalékok Zemplén megye történetéből 1905/178); Kossuth Lajos Összes Munkái VI. (Szerk. Barta István). Bp. 1966. 208. ,2 Vass Antal megyei vizsgálóbiztos deregnyői feljegyzése 1831. szept. 2. — OL Kossuth Gyűjt., zempléni iratok — 6/144; Jászay Mihály prédikátor levele 1831. aug. 11. — OL P 458 — 6. cs. /3/ 99; Buday András — Lónyay uradalmi ügyésze s egyben segítőtársa a megyei politikában — levele 1831. aug. 11., szept. 2. — OL P 458 — 5. cs./l 70, 174 ; általában a zempléni jobbágyfelkelésről: Tilkovszky Lóránt: Az 1831. évi parasztfelkelés Bp. 1955; Barta: i. m. 46. 13 OL Nádori titkos lt. — Exhibita . . . 1832/4. 14 OL Filmtár, Zemplén megye közgyűlési jegyzőkönyvei (a továbbiakban: Z. jkv.) — 1831/1972; 1999; 1832/1722.'
