Századok – 1976

Közlemények - Erdmann Gyula: Lónya Lónyai Gábor naplója 914/V

I ERDMANN GYULA 915 hanyagolt gazdaságot hamar rendbeszedte; okszerűen gazdálkodott, s a 40-es évekre uradalma, különösen annak központja, Deregnyő, már híres mintabirtoknak számított. A birtokkezeléssel járó feladatok, a modernizálást akadályozó pénzügyi nehézségek leküzdése ismét jó iskolát jelentettek. Ismeretes - pl. az ugyancsak zempléni Balásházy János esetéből —, hogy a mezőgazdasági termelés javítására irányuló erőfeszítések hogyan vezethettek el a társadalmi reformok elkerülhetetlenségének felismeréséhez.4 A kiterjedt birtokokkal együtt szerteágazó, befolyásos rokonságot is örökölt. Ha apja és rokonai bécsi kapcsolataira és saját képességeire épít, nyitva állt volna előtte az út a legmagasabb kormányhivatalok felé. Mint látni fogjuk, nem választotta a könnyebbik lehetőséget. 1828-ban nőül vette Kazinczy Ottiliát, Kazinczy Ferenc unokahugát, az ugyancsak irodalomtörténeti jelentőségű Kazinczy Gábornak (a 40-es évektől a zempléni reformmozgalom és a köztörténet kiemelkedő, de 1848-tól igen ellentmondásos alakjának) nővérét. Az idős Kazinczy Ferenc ettől kezdve megtisztelő, atyai hangú leveleivel tájékoztatta az irodalmi élet eseményeiről, megküldve műveinek 1 1 példányát is. Újabb pozitív hatás a fiatal, a rendszeres önképzés útján járó Lónyay életében.5 Valóban módszeresen készült és tanult. Tudott németül, franciául, 1 angolul. Tekintélyes könyvtárat gyűjtött, elsősorban liberális szerzőket olvasott. Tanulmányozta az angol és francia forradalmak történetét, az Egyesült Államok fejlődését, ismerte Adam Smith írásait, de nem riadt vissza Saint-Simon, Fourier sőt Blanqui és Proudhon munkáitól sem.6 Barátaival — akikkel gyakran cserélt eszmét, s akiknek szívesen kölcsönzött könyvtárából > — együtt lelkesedett Washingtonért, Lafayetteért, Bolivárért, s a republikánus gondolatokért. ' Az otthonos, vendégszerető Lónyay-kastély — nem kis részben a ház asszonyának megnyerő egyénisége következtében — a művelt és reformok irányában tájékozódó megyei és környékbeli nemesség kedvelt találkozó helye lett. Jónéhány, később országos szerepet játszó politikus számára jelentett kedves emléket és vonzerőt a Deregnyőn töltött idő.7 1829 1832 között Lónyay körül és vezető szerepének fokozatos elfogadásával kialakul a zempléni reformkör. Tagjai sorában volt br. Vécsey Pál ós Soós János, akik már 1823-ban ott álltak a megyei ellenállás élén s így átmenetet képeztek a régi és az új ellenzékiség között, és ismerve a megyei igazgatás minden részletét, a fiatalok fő taktikai tanácsadói lettek; Balásházy János, a reformmozgalom országos jelentőségű úttörője8 és Szirmay Antal, 1830-ban a megye ellenzéki követe. A kör többsége természetesen fiatalokból, jórészt vagyontalan, értelmiségi foglalkozásúakból állt, mint Kossuth Lajos (aki 1831 januárjában, az országgyűlésen utasítását megszegő és a kormányt támogató br. Vay Miklós alispán felelősségre vonásakor, és a sajtószabadság 4 Lónyay gazdászati tevékenységéhez: Galgóczy : i. m. 8. 5 Váczy : i. m. XXI. 125, 209, 441, 460, 496, 561, 587, 598. 6 Ld. olvasmánynaplóját: OL P 458 — 2. t. 7 Csak Lónyay Menyhértet, Gábor unokaöccsét említjük, aki többször is időzött Deregnyőn, s aki ott — az alkotó légkörben — „eszmélt" először a világra, politikára. — Gr. Lónyay Menyhért önéletrajzi töredéke (Budapesti Szemle, 1885, 337). 8 Balásházyról: Barta István: Balásházy János pályafordulása. Történelmi Szemle, 1958/1—2; Tilkovszky Lóránt : Balásházy János- a magyar agrárfejlődés úttörője (1797— 1857). Bp. 1958. 11 Századok 1970/5.